Vajon ma ugyanolyan kihívás magyarnak lenni (és maradni) Amerikában mint száz évvel ezelőtt? Vajon a több mint egy évszázada óta feltalált és időközben hétköznapivá vált találmányok (köztük az internet is) segítették vagy éppen ellenkezőleg, inkább megnehezítették az idegenbe szakadt magyarság identitásának megtartását? Vajon az új hazában felnövő magyar gyerekek hogyan élték és élik meg ma is nemzeti öntudatra ébredésüket? Ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat ez a nem éppen rövid, de talán annál inkább elgondolkodtatóbb bejegyzés.

Az ihletet ehhez a szösszenethez, Oravecz Imre Kaliforniai Fürj című könyve adta, melyet eredetileg pusztán Dédapám titokzatos amerikai vendégmunkásévei utáni kutatásom egyik eszközeként vettem a kezembe, de azóta sem tudtam letenni. Egyébként ha rajtam múlna, akkor ezt a könyvet minden idegenbe szakadt szülőnek "kötelező olvasmánnyá" tenném.  Sőt, a magyar külképviseleteken, de különösen az amerikai konzulátusokon - ha tehetném - ingyen osztanék egy példányt minden családos honfitársunknak, mert ez a könyv egy igazi kincs, egy elengedhetetlen kivándorló útmutató. Számomra ez az írás nem más, mint a magyarság - ha másé nem is - de az amerikai magyarság origója.

Mi alapján ítélünk meg valamit vagy valakit? Mennyire tudunk egy embert, egy közösséget vagy akár egy népcsoportot önmagában, függetlenül, kizárólag a saját értékeiért vagy tetteiért szeretni, tisztelni? Milyen hatással van értékítéletünkre a viszonyítás kényszere? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ ez a rövid szösszenet egy rendhagyó hasonlattal.

Már csak 3 hét és újra itt a Karácsony a maga meghittségével, szeretetével és hogy őszinték legyünk a vele járó stresszével is. Ez utóbbiról nagyon sokan írtak már, és talán én is fogok irni még egyet valami egészen más megközelítésből, de addig is szerettem volna megosztani egy egyszerű ötletet, vagy inkább játékot, ami talán nemcsak, hogy feldobhatja a sokszor unalmas karácsonyi rutint, de egyúttal még talán stresszoldónak is jól beválik.

A Hálaadás (Thanksgiving), az USA egyik legjellegzetesebb ünnepe és emellett a legnagyobb családi eseménye is. Minden amerikai ünnepe ez, nemcsak egyeseké, mint a Karácsony, a Hanukka vagy a Cinco de Mayo ugyanis ez az egyetlen olyan ünnep itt, ami nem kötődik semmilyen valláshoz, népcsoporthoz és nem jár együtt – feltétlenül – ajándékozási kényszerrel sem. Azon kevés ünnepek egyike, amit minden amerikai magáénak tekint, legyen az mormon, keresztény, zsidó, buddhista, netán illegális bevándorló, spanyol ajkú kétkezi munkás, rézbőrű indián, vidéki farmer vagy akár a gyevi bíró (sicc azok a hetvenes évek sosem múlnak el nyomtalanul).

Honnan származunk és mi lesz a sorsunk?

Erre a két kérdésre az emberiség évezredek óta keresi a válaszokat, több kevesebb sikerrel. A tudomány fejlődésével azonban mára már ezek a kérdések sem maradnak teljesen megválaszolatlanul. Az igazi kérdés talán inkább az, hogy vajon tényleg meg akarjuk-e tudni ezeket a válaszokat, ugyanis a technológia már a rendelkezésünkre áll és mindenki számára többé kevésbé el is érhető.

Az én válaszom egy határozott igen, én ugyanis valóban meg akarom tudni ezeket a válaszokat. Ennek érdekében két teljesen különböző DNS tesztet készíttettem tavaly, melyek segítségével feltárult előttem a múlt és – ha kis mértékben is, de – betekintettem a "jövőmbe" is. Ezen DNS vizsgálatok eredményeiről szól majd ez a két részes szösszenet remélve, hogy más is kedvet kap majd egy DNS-utazáshoz.

Meggyőződésem, hogy az emberiség egy hatalmas, és egyben drámai következményekkel járó változáson megy éppen keresztül. Itt zajlik az orrunk előtt, de nem látjuk, mert elképesztően felgyorsult mára a világ. Persze azért vannak egyesek akik észreveszik ezt a történelmi átalakulást. Nekik, nem sok újat tudok mondani, de talán számukra is lesz majd ebben a rövidnek éppen nem mondható eszmefuttatásban valami újdonság, valami más megközelítés. Azt nem garantálom, hogy a bejegyzés elolvasása után egyetértesz majd velem, de azt igen, hogy másképp látod majd ezt a rohanó világot és elgondolkodsz majd egy-két olyan jelenségen, ami körülöttünk, illetve körülötted is zajlik.

Sok furcsaságot megéltem már itt Amerikában, de ez a legutóbbi talán túl tesz mindenen. De az is meglehet, hogy csak beleilleszkedik egy már újnak sem mondható, ultra-liberális amerikai szemlélet generálta politikai trendbe, ami az elmúlt pár esztendőben hihetetlen gyorsasággal söpört végig az országon. Hogy melyik a kettő közül, azt rád bízom remélve, hogy ez az írás közelebb visz majd a válaszhoz. De miről is van szó?

A fent említett két kutatásról már több újságcikk illetve elemzés is született, ezért azokat ebben az írásban nem részletezzük. Ehelyett előbb inkább azokat a fontos különbségeket és hasonlóságokat emeljük majd ki, melyek az összehasonlítás értékeléséhez feltétlenül szükségesek.

A korábbi részekben ismertettük az amerikai-magyar vagy magyar amerikai nevű felmérés céljait, az adatgyűjtés módját, részletes eredményeit, megtudtuk, hogy milyen tényezők befolyásolják a válaszadók haza- és identitásválaszait, most pedig egy teljesen más szemszögből elemezzük majd a kérdőívből nyert adatokat.

Ebben az írásban azt próbáljuk kideríteni, hogy vannak-e olyan résztvevők, akik hasonlóan válaszolnak, azaz hasonlóan gondolkodnak amerikai életükről és azok aspektusairól. Ha vannak, akkor megnézzük hányan vannak és miben egyeznek meg vagy miben különböznek más csoportokban található résztvevőktől. Ezeket a csoportokat, vagy klasztereket mutatjuk majd be úgy, hogy részletesen leírjuk mit csinálnak, mit gondolnak amerikai életükről, minek tartják magukat. Megtudjuk kik is ezek a csoportok, honnan jöttek, hol élnek, stb. Gyakorlatilag egy teljesen részletes fotószerű személyleírást készítünk róluk.