A múlt héten olvastam egy már tavaly publikált, számomra nagyon érdekes szociológiai elemzést az amerikai fiatalok elmúlt évtizedekben tapasztalható nemi identitásának változásairól és az ehhez kapcsolódó megannyi ellentmondásról, ezért elhatároztam, hogy hosszú idő után ismét tollat ragadok és egyrészt megosztom ezen tanulmány érdekességeit, mert szerintem Magyarországon erről a jelenségről kevesen tudnak, másrészt pedig megpróbálom megfejteni ezeket ellentmondásokat is az idestova 18 éves itt tartózkodásom tapasztalataira hagyatkozva.

Jöjjön akkor először egy zanzásított összefoglaló a fenti publikációról, ami nem igazán rövid, de próbálom a lényeget tömören, de hűen visszaadni. Előre bocsátom, sok statisztikai adatra hivatkozok majd, de remélem könnyen emészthetően tudom majd ezen száraz adatokat tálalni és ennek köszönhetően érthető lesz az is, miért ragadtam tollat.

Az LGBT-nek vallók számának növekedése

Az, hogy a magukat az LGBT közösségnek vallók társadalmi részaránya folyamatosan növekszik nem újdonság és talán nem is meglepő. (Egy 2021-ben készített Gallup felmérés szerint 7.6% arányuk az amerikai felnőtt lakosság körében ellentétben az egy évvel korábban mért 5.6%-hoz képest.) Azt viszont talán kevesen tudják, hogy az utolsó évtizedben és években tapasztalható exponenciális növekedésért szinte kizárólag az 1997 és 2012 között született, úgynevezett Gen Z (Z generáció) a felelős.

A fenti ábrára pillantva világosan látszik, hogy ezen a generáción belül, akik most még többnyire 25 év alatti fiatalok,

minden ötödik LGBT-nek vallotta magát 2021-ben,

úgy, hogy röpke öt évvel ezelőtt csupán csak a fele, azaz minden tizedik vallotta magát gender non-konformnak. (és mindeközben, a többi generáció nemi identitásvállalása nem igazán változott kivétel ez alól talán a millenáris generáció.)

Minden negyedik egyetemista LGBT?

Ennél még egyértelműbb kép tárul elénk, amikor nem csak generációnként, hanem korcsoport alapján is vizsgáljuk ugyanezt a kérdést. A harminc év alatti korosztály 16 százaléka vallotta magát gender non-konformnak, ez ugyanennél a korosztálynál 2010-ben mindössze 4.8% volt.

Egy másik kutatás szerint, melyet egyetemisták körében végeztek a nem-heteroszexuálisnak vallók aránya a 2020-as 18.6%-os képest egy éven belül 25,7%-ra nőtt. Az egy dolog, hogy egy éven belül ilyen mértékben emelkedett ez az arány, de az, hogy ezzel már minden negyedik egyetemista gender non-konformnak vallja magát, remélem végre egy-két olvasó érdeklődését is felkelti majd, főleg ha a magyar viszonyokkal veti ezt össze.(Sajnos erre nézve nem találtam adatot pedig biztos létezik már.) Számomra hihetetlen magas ez az arány és gyanítom, hogy ha magyar egyetemistáknak tennék fel ugyanezt a kérdést, akkor ennek töredéke lenne ez az arány. Nem tudom bebizonyítani, de nem hiszem, hogy túl messze járok az igazságtól.

A bi-szexualitás a legnépszerűbb LGBT kategória

Ha pedig a lenti ábrára pillantunk, akkor még ennél is érdekesebb kép tárul szemünk elé, ugyanis ebből az adatból kiderül, hogy a leggyakoribb gender non-konform kategória ebben a korosztályban – talán sokak számára meglepő módon - a biszexuális.

Azaz az LGBT-ként valló egyetemisták közül minden második bi-szexuális beállítottságú

 - természetesen saját bevallás alapján online felmérésre támaszkodva.

Szerencsére a kérdőívben szerepel egy-két további kérdés is, amivel az egyetemisták szexuális irányultságán túl szexuális magatartásaikra is rákérdeztek. Magyarán szólva arra voltak kíváncsiak, hogy túl azon, hogy biszexuálisnak vallják magukat, milyen típusú szexuális életet éltek az elmúlt 5 évben.

Azaz, tényleg bi-szexuálisak-e, vagy csak annak vallják magukat?

A lenti két ábrára pillantva csak a vakok vagy az angolul nem tudók számára nem egyértelmű és meghökkentő a válasz.

Míg 2008-ban, majdnem mindenki, aki annak idején biszexuálisnak vallotta magát, nem-heteroszexuális kapcsolatban is élt, azaz, aszerint cselekedtek, aminek vallották magukat.

2021-ben viszont már egy teljesen más választ adtak a biszexuális egyetemisták, ezen belül is a nőneműek.

Náluk ugyanis minden második biszexuálisként vallott hölgynek csak férfival volt szexuális kapcsolata az elmúlt 5 évben.

Hát nem fura ez az adat? Azt állítják, hogy egyformán vonzódnak mindegyik nemhez, de érdekes módon csak a felének volt nővel szexuális kapcsolata az elmúlt 5 évben.

Miért van ekkora ellentmondás az identitás és a magatartás között?

Na ez az az adat, ami szemet szúrt nekem és számomra az igazán nagy kérdés, hogy vajon mi lehet ezen fiatalok motivációja a nemi identitásuk – publikus – megvallásában? Miért nem úgy cselekednek, ahogy kommunikálnak? Hogy lehet ekkora különbség saját identitásuk és saját szexuális életük között?     

Szerintem erre legalább 5 magyarázat szolgál és előrebocsátom, hogy az írás ezen része már szubjektív lesz.

1. Mentális egészségi problémák

2. Védekező mechanizmus

3. Előnyök kihasználása

4. A jó ügyhöz való tartozás (virtue signaling, social credit)

5. Szolidaritás

 Mentális egészségi problémák

Több megbízható forrás kimutatta már, hogy az amerikai tinédzserek körében egyre gyakrabban fordulnak elő úgynevezett mentális egészséggel - és gyakran ezzel együtt járó érzelmi jóléttel - kapcsolatos problémák. Ezen problémákért az internet és a közösségi média tehető talán a leginkább felelőssé, mert ott nap mint nap éri őket kudarc, amint "tökéletes" influenszerek és barátaik ideális posztképeivel szemben sivár és sokkal kevésbé vonzó életük valamint énképük köszön vissza a valóságban.

A magukat LGBT-ként azonosító egyének 76%-a (!!!) állandó szomorúságot és kilátástalanságot jelzett egy 2021-es felmérésben, de számos más kutatás is bizonyítja, hogy a gender nonkonform fiatalok körében a a depresszió sokkal gyakoribb a többi gyermekhez képest. Szerintem ezen adatok fényében nem megalapozatlan feltételezés az, hogy több lelkileg és mentálisan zavart LGBT fiatal állítja magáról, - tévesen -  hogy biszexuális.

Védekező mechanizmus

Nem hiszem, hogy ez egy dominás indok lenne, de hiszem, hogy sok érzelmileg sérült fiatal egy hamis valóságba menekül, mert ezzel - és itt már majdnem hogy el is érkeztünk a második magyarázathoz is - könnyebb leplezni mentális és érzelmi problémáit, ugyanis a "másság" - valljuk be nagyon helyesen - védett kategória, tehát e mögé könnyű elbújni. Azaz, a fiatal ezzel leplezheti el társai elől problémáit, mert azt ebben az országban senki nem kérdőjelezheti meg. Abban a pillanatban, hogy valaki kikezd egy LGBT fiatalt, függetlenül attól, hogy nem szexuális mivolta miatt konfrontálódik vele, a társdalom és az intézmények, főleg a liberális egyetemi közösségek az LGBT diák mellé áll.

Pestiesen szólva a másság az adu ász. Az mindent visz. Azaz megvéd.

De miért éppen biszexuálisnak vallja magát az egyetemisták többsége? Szerintem azért, mert ezt a kategóriát legkönnyebb nem tetten érni, (vagy a másik szemszögből nézve a legnehezebb bebizonyítani). Gondoljunk csak bele. A nyíltan magát leszbikusnak valló nebulónak sokkal nehezebb álcáznia nemi identitását, azaz nagyon könnyen "lebukna", ha naponta fiúkkal látnák intim körülmények között. Ezzel ellentétben egy biszexuális (vagy ahogy mostanában egyre divatosabban non-binaryként is nevezett - fiatalnak bármelyik nemmel való intim kapcsolata "legális". Ha egy biszexuális hölgyet csak férfival látnak, akkor neki nem kell feltétlenül hölgyekkel is intim kapcsolatot létesíteni, ahhoz hogy hiteles maradjon baráti körében.

Előnyök kihasználása

Szerintem viszonylag nagy azon diákok aránya, akik az LGBT csoporthoz tartozó előnyök kihasználása miatt vallja magát biszexuálisnak. Ahogy, fent említettem, ezt a kategóriát kell a legkevésbé bebizonyítani bárkinek is. Ez úgymond bemondásra működik. Márpedig, ha valaki a mai amerikai társdalomban az LGBT közösség része, akkor számos pozitív megkülönböztetésnek lehet részese és egyben bizonyos helyzetekben még előnyöket is kovácsolhat magának. Hogy ne menjünk messzire az egyetemre való bejutás a legkézenfekvőbb előny számos államban, főleg úgy, hogy ezen államok már nem veszik - és nem is vehetik - figyelembe a gimnazisták tanulmányi eredményét vagy az érettségin (SAT, ACT errefelé) elért pontszámokat. Az ugyanis, az uralkodó bal-liberális gondolkodás szerint - versenyhátrányba kényszeríti azokat a kisebbségeket, akik nem képesek szorgalmasan tanulni. (Érdekességként jelzem, hogy egyes államokban ezért törölték el a házi feladatokat is. Esélyegyenlőség mindenek felett!)

Nos tehát, ilyen körülmények között, ha valaki az egyetemre jelentkezésnél (vagy ott egy ösztöndíj megpályázásánál például) magát a kérdőíven biszexuálisnak jelöli, akkor nagyobb eséllyel éri el a célját. (Most bánom, hogy tavaly Emma lányom jelentkezésénél nem hazudtunk akkor, amikor a három kaliforniai egyetem egyikére szeretett volna bejutni....)

A jó ügyhöz való tartozás (virtue signaling, social credit)

A korábban említett bizonyítási kényszer hiánya miatt, vannak olyan diákok, akik heteroszexuálisak, de ezzel a szelf-identifikációval könnyen tudnak szociális piros pontokat szerezni mikrokörnyezetükben. Ne feledjük, hogy az amerikai egyetemek tanári karának közel 90 százaléka bal-liberális beállítottságú, tehát ezzel a kegyes hazugsággal egyből a jó oldalra tudnak a diákok kerülni, úgy hogy még cselekedniük sem kell érte. Csak annyit kell tenni, hogy a kérdőíven illetve bizonyos közösségi helyzetekben biszexuálisnak kell magukat vallani. Ezt többnyire a közösségi médiában a legkönnyebb bejelenteni vagy közzétenni és onnantól már akár lehet is hallgatni róla, mivel senki nem kérdezheti vagy kérdőjelezheti meg a diákot szexuális identitásában.

Szolidaritás

És végül - megint csak szerintem - az amerikai egyetemi miliőkben nagyon aktív politikai és szociális élet zajlik manapság. Sokszor az ideológiai szószólók mögött megjelenő tömegek nem feltétlenül azonosulnak a vezérszónok gondolataival, de mivel nem szeretnének kimaradni a közösségi mozgalomból (FOMO), szolidaritásból, a korábban részletezett okok miatt, bemondásra magukat is az LGBT közösség tagjainak vallják.  Ez utóbbi inkább a kevésbé erős jellemű diákokra jellemző bár azt is el tudom képzelni, hogy egy másik korábbi "jó ügyben" nyújtott támogatásért cserébe, az igazából heteroszexuális diák most szolidaritásával segíti ki diáktársát. Ritkán fordul elő, de van erre is bőven példa.

Összefoglalva és leegyszerűsítve - egy régi Neurotic szám szövegét idézve - azt állítom, hogy ezeknek az amerikai fiataloknak igenis A DIVAT MONDJA MEG, HOGY KI VAGY!

Ennyi. Reklám után visszajövünk!

 U.I.

Ha tetszett ez az írás és esetleg érdekel még más hasonló jellegű korábbi, valamint a közeljövőben megjelenő szösszenet is, akkor lájkold a blog Facebook oldalát: http://www.facebook.com/PrehryFarkas