A korábbi részekben ismertettük az amerikai-magyar vagy magyar amerikai nevű felmérés céljait, az adatgyűjtés módját, részletes eredményeit, megtudtuk, hogy milyen tényezők befolyásolják a válaszadók haza- és identitásválaszait, most pedig egy teljesen más szemszögből elemezzük majd a kérdőívből nyert adatokat.
Ebben az írásban azt próbáljuk kideríteni, hogy vannak-e olyan résztvevők, akik hasonlóan válaszolnak, azaz hasonlóan gondolkodnak amerikai életükről és azok aspektusairól. Ha vannak, akkor megnézzük hányan vannak és miben egyeznek meg vagy miben különböznek más csoportokban található résztvevőktől. Ezeket a csoportokat, vagy klasztereket mutatjuk majd be úgy, hogy részletesen leírjuk mit csinálnak, mit gondolnak amerikai életükről, minek tartják magukat. Megtudjuk kik is ezek a csoportok, honnan jöttek, hol élnek, stb. Gyakorlatilag egy teljesen részletes fotószerű személyleírást készítünk róluk.
Lássuk akkor ezeket a klasztereket, de előtte egy rövid módszertani áttekintés arról, hogy jutottunk el ehhez a hét csoporthoz, merthogy hetet találtunk. Hét csoportot, hét "törzset", ahogy majd hivatkozunk rájuk. Hét újkori honfoglaló törzset, melyeket mi is amolyan törzsnevekkel illettünk stílusosan.
Módszertan
Ehhez az analízishez egy, a statisztikában bevett metódust, a klaszteranalízist alkalmaztunk. Míg magáról a klaszteranalízisről bővebben ezen a linken lehet olvasni, az egyszerűség kedvéért, itt elég csak annyit megjegyezni, hogy ez az a módszer, melynek segítségével ki lehet deríteni, hogy egy adathalmaz szerteágazó adatai vajon csoportosíthatóak-e valamilyen dimenzió vagy dimenziók mentén.
A csoportosítás során azt vettük figyelembe hogy milyen válaszokat adtak a megkérdezettek a haza, az elégedettség és a nyelvi kompetenciákat felmérő válaszokra. Ezek alapján 7 csoport, azaz klaszter keletkezett. Ezt követően megvizsgáltuk hogy ezek a szegmensek demográfiailag milyen jellemzőkkel bírnak. Azért folytattuk így az elemzést mert azt gondoltuk, a hasonlóság és a különbség inkább az attitűdökben rejlik mint a demográfiai paraméterekben. Ennek eredményeképpen mind a 7 csoportról kiváló jellemrajzot tudtunk készíteni.Sőt minden egyes törzset el is nevezetünk ezek alapján.
A név és profilkép választás szubjektív volt és elsősorban a törzsekre jellemző legegyedibb tulajdonságokra szűkült le. Tudjuk, hogy az így létrejött mini-profilok nem feltétlen reprezentatívak, de így sokkal könnyebb azokat megkülönböztetni és azonosulni velük. (És végül, a könnyebb összehasonlíthatóság érdekében csak férfi neveket használtunk, mert a csoportokban a nemek aránya nem változott jelentősen.)
A 7 törzs és azok százalékos megoszlása a mintában az alábbi képről könnyen leolvasható.
Lássuk akkor mik is jellemzőek ezekre a honfoglaló törzsekre.
A Magányos Pulik
A Magányos Pulik törzse a válaszadó amerikai-magyarok 7.5%-át reprezentálja, melynek többsége (88%) bevándorló és azon belül is elsősorban az Óhazából (84%) származik. Onnan - átlagban - 15 éve jött el, azaz átlag 4 évvel később érkezett mint a teljes minta. Letelepedésükben nem számíthattak szinte senki segítségére, a kezdeteknél csakis magukra hagyatkozhattak. Honfoglalásuknak sok indoka volt. Sokukat a kíváncsiság hajtotta, de a többi törzshöz képest a letelepedésük legmeghatározóbb motivációja házasságuk amerikai állampolgárokkal. Legtöbbjükre jellemző, hogy nem egy tudatos, valamit az Újvilágban kereső vagy az Óhazát valamilyen döntő indok miatt elhagyó újkori honfoglalókról van szó az ő esetükben.
A törzs tagjai között a legnagyobb a turista vízummal érkezők aránya (54%), sőt ők a legbátrabbak, azaz közülük vallják be a legtöbben, hogy némelyikük - még mindig - illegálisan tartózkodik az Államokban. Igaz, azért akad köztük jócskán, aki időközben már zöldkártyát is szerzett. A Magányos Pulik törzsének tagjai - a többiekhez képest – a legelégedetlenebbek életük minden egyes dimenziójával főleg társasági életükkel. Ők azok, akik a többiekhez képest a legkevésbé tudnak angolul és talán ebből fakadóan, bevallottan alig barátkoznak valakivel az Újvilágban. Oly annyira, hogy - megint csak - a többiekhez képest ők azok, akik a kint élő magyarokkal is a legkevésbé gyakran kerülnek közeli kapcsolatba. Egy kissé elszigetelt, az Újvilági életükben kissé csalódott magyarok csoportjának benyomását keltik az adatok tükrében.
Ezt kvázi megerősítendő, nem érdekli őket az amerikai hírek, nem utaznak szinte egyáltalán az USÁ-n kívülre. Ha igen, akkor inkább Magyarországra mennek. Napi vagy heti kapcsolatban vannak magyarországi rokonaikkal és ismerősekkel, viszont többsége nem tagja semmilyen amerikai-magyar közösségnek, ha igen akkor is inkább csak internetes fórumnak. A többi csoporthoz képest ők azok, akik a leginkább szégyennek és hátrányosnak érzik magyarországi származásukat.
Amennyiben gyermekeik vannak, akkor azok közepes szinten (5.2) beszélik a magyart és a többi Magyarországról bevándorolt csoporthoz képest kevésbé tudnak írni (3.7) és olvasni (3.9) is magyarul. Érdekes módon a gyerekek angol tudása sem anyanyelvi szintű, sőt a teljes mintán belül az ő gyermekeik angoltudása a "leggyengébb", ami azért még mindig jónak mondható (7,0-7.2) Családjukban egyébként közel azonos mértékben használják mindkét nyelvet, ami talán amerikai házastársuk hatásának is betudható.
Mindezen fent említett jellemzők fényében talán nem meglepő, hogy a többi csoporthoz képest közülük kerül ki a legtöbb leghamarabb – egy éven belül - hazaköltözni vágyó honfitárs. Nem véletlen, hogy hazájának is inkább Magyarországot tartja (3.9) és körükben a második legmagasabb a magukat csakis magyarnak tartó válaszadók aránya is (11%). Többségük (70%) azonban - ez előző jellemzőkből logikusan következve - Amerikában élő magyarnak vallja magát.
Amikor a Magányos Pulik törzsének az USÁ-t kellett jellemezni, a többi csoporthoz hasonlóan többnyire pozitív szavakat használtak, viszont a többi csoporthoz képest náluk jelenik meg a legtöbb negatív jelző az új hazáról. A legérdekesebb ennél a csoportnál, hogy Magyarország nem feltétlen pozitív képként jelenik meg többségüknek, sőt sokkal negatívabbnak mint az USA. Azaz ennél a csoportnál nem feltétlenül egy korábbi pozitív Magyarország képhez való ragaszkodásról van szó.
Arról, hogy mit adott az USA, a többi csoporthoz képest a legjellemzőbb válaszok az anyagi kiszolgáltatottság, limitált lehetőségek, kevés munka és rossz életszínvonal köré fűzhetők fel. Magyarország esetében nincs számottevő, a csoport egészét meghatározó hozomány, sem negatív sem pozitív oldalról.
Főbb szocio-demográfiai jellemzők
A törzs átlagéletkora 46 év, többségük nő (65%), többnyire házas (58%) bár ők a második olyan csoport, ahol viszonylag magas (16%) az özvegyek aránya. Iskolai végzettségüket tekintve a középfokú végzettség dominál. Többnyire - 1.8 millió átlag lélekszámú - nagyvárosban élnek 1 vagy 2 hálószobás házukat vagy lakásukat többnyire bérlik, ha éppen nem másnál laknak.
A Büszke Uncles
A Büszke Uncles a minta 16.6%-át adja, ezzel ez a harmadik legnagyobb amerikai-magyar törzs. Itt a legmagasabb (92%) a már az USÁ-ban születettek aránya. Azon tagok közül, akik bevándoroltak, azok is inkább más országokon keresztül és nem feltétlen közvetlen Magyarországon keresztül érkeztek Amerikába átlag 43 éve. Érkezésüknek sok un “egyéb oka” van. Sok köztük a politikai menekült illetve a családegyesítéssel új hazát találó. 99%-uk amerikai állampolgár.
Többségük nem járt Magyarországon az elmúlt öt évben, valószínű azért sem, mert nincs rokona illetve nincs kivel rokoni kapcsolatot fenntartani. Talán ezért, vagy talán azért mert viszonylag elégedett amerikai életével és amerikai barátaival, de egyáltalán nem tervezi Magyarországra való letelepülését. A magyarországi hírek nem érdeklik, magyar közösségbe csak minden ötödik tagjuk jár. Inkább az internetes amerikai-magyar fórumoknak tagjai ők. E csoport résztvevői a legbüszkébbek magyar származásukra és ők gondolják ugyanezt a legnagyobb előnynek is.
Természetesen angolul kiválóan beszélnek, otthon is szinte kizárólag (8.0) ezt használják. Gyermekeik gyakorlatilag nem tudnak magyarul (1,2-1.5). Talán nem meglepő, de szinte kizárólag az USÁ-t tartják hazájuknak. Döntő többségük (91%) magyar származású amerikainak tartja magát. A magyar ételeket, népzenét, néptáncot, népviseletet rendkívül fontosnak tartják, a többi magyar aspektust már kevésbé.
Számukra - nem meglepő módon, ugyanis ott nem éltek - nem adott semmi különöset Magyarország, ennek ellenére amikor Magyarországot kell jellemezniük, akkor azt szinte csak szuperlatívuszokban írják körül. Már-már áradoznak Magyarországról, negatív jelzőt szinte nem is említettek. Fontos, hogy ez nem valami Amerikával valós szembeállítás, mert Amerikát is többnyire pozitív jelzőkkel írják le, de Magyarországot valami oknál fogva sokkal jobban "fényezik".
Főbb szocio-demográfiai jellemzők
Átlagéletkor 54 év, 60% nő, többnyire középfokú végzettség, viszonylag magas özvegyi arány. Négy, néhol akár több hálószobás lakásban vagy házban élnek, melyek nagy része jelzáloggal terhelt tulajdonú. Elsősorban kisvárosban vagy külvárosban, melynek átlagos lélekszáma félmillió.
A Fiatal Gólyák
A Fiatal Gólyák törzse a felmérésben résztvevő amerikai-magyarok közel 10%-át reprezentálja, melynek többsége (82%) bevándorló és azon belül is elsősorban az Óhazából (81%) származik. Onnan – a Magányos Pulik törzséhez hasonlóan szintén - 15 éve telepedett le. Ez a törzs azonban a Magányos Pulikkal ellentétben sokkal tudatosabb honfoglalónak tűnik. Sok közöttük a karrierrel, munkalehetőséggel vagy éppen (tovább)tanulási szándékkal érkezett. Ez utóbbi ennél a csoportnál a legjellemezőbb. Közel fele (már?) amerikai állampolgársággal rendelkezik.
Meglehetősen aktív a törzs helyi magyar közösségi élete. Az internetes fórumokon túl, gyakran látogatnak a magyar kultúrházba, magyar iskolába, cserkészklubba és magyar egyházközösségekbe is. Rendkívül gyakran járnak haza, nem ritka, hogy évente többször is, de mobilitásuk más országokra is vonatkozik. Nagyon nem követik egyik ország híreit sem, valószínű nincs sok idejük rá és talán nagyon nem is érdeklik. Nekik segítettek a legtöbbet az Amerikában élő más nemzetiségűek a letelepedés során. Előszeretettel barátkoznak Amerikában élő magyar honfitársaikkal, más nem magyar bevándorlókkal, sőt Amerikaiakkal is.
Meglehetősen (7.0) büszkék magyar származásukra, ők tartják legtermészetesebbnek (7.2) ugyanezt, ugyanakkor számukra jelent ez a legnagyobb politikai kihívást is (a többi csoporthoz képest). Általánosan elégedettek életükkel, de mintha az értékekből azt lehetne kiolvasni, hogy még nem érték el azt, amit szeretnének. Nem panaszkodnak semmire, de nem is teljesen elégedettek mindennel. Tagja nem zárja ki, hogy hazaköltözik, de nem is feltétlenül tervezi azt. Többnyire heti rendszerességgel tartja kapcsolatát az otthoniakkal. Fontosnak tartja a magyar élet dolgait, de ezek közül is különösen nagyra értékeli a magyar költészetet, irodalmat és filmet.
Magyarul és angolul is beszél otthon, angol tudása nagyon jó (8.0), gyerekeié szintúgy (7.9-8.4). Legkisebb gyermeke magyar nyelv tudása közepes a többi csoporthoz képest (4.4-5.9). Magát jobbára (72%) magyarnak definiálja, aki Amerikában él. Hazáját tekintve viszont nem nagyon tud dönteni (4.1), bár kicsit inkább Magyarországhoz húz.
Érdekes módon a munkalehetőségen túl nem sok pozitívumot tulajdonit Amerikai életének. Magyarország vagy semleges dolgokat adott számára vagy munkalehetőséget. Az országok jelzőhasználatánál is hasonló a helyzet. Amerika pozitív, de azért oda-odaszúr az Újvilágnak, míg Magyarország inkább semleges jelzőket kap.
Főbb szocio-demográfiai jellemzők
Szocio-odemográfiai jellemzőik közül legfontosabb, hogy ez a legfiatalabb (42év) átlagéletkorú csoport, és a többi csoporthoz képest viszonylag magas a férfiak aránya. A középfokú iskolai végzettség és az egyedülállók relatív magas (31%) arányszáma valószínűleg a fiatalabb átlagéletkornak és a sokuknál jelenleg is éppen zajló tanulmányoknak tudható be. Kétharmaduk 1-2 szobás lakását bérli, mely többnyire nagy vagy közepes városban található, melynek átlag lélekszáma 1.2 millió.
Mindent összevetve, az adatokból arra lehet következtetni, hogy ez a csoport viszonylag rövid bevándorlói tapasztalattal rendelkezik, eltökélt és még ugyan nem találta meg amit keresett Amerikában, de ez inkább csak idő kérdése számukra.
A Szemlélő Dreamerek
A Szemlélő Dreamerek törzse a felmérésben résztvevő amerikai-magyarok mindössze 5%-át reprezentálja, ezzel a legkisebb csoportot alkotják. Tagjaik elsősorban (89%) az USÁ-ban születtek. Azon csoport tagok, akik nem Amerikában születtek, azok átlag érkezési éve 1966, azaz ők érkeztek az Egyesült Államokba a legkorábban. Többségük közvetlen az 1956-os forradalom miatt és után, jobbára az Egyesült Államok kongresszusa által kibocsátott speciális zöldkártya segítségével - nem egyszer hosszú éveken át és számos országon keresztül - érkezett az Újvilágba.
Döntő többségük (94%) amerikai állampolgár. Ebben megegyeznek Uncle Büszkék törzsével, de egy sor másik mutatóban viszont nem. Sőt számos dologban, azok ellentéte jellemző rájuk. A többi klaszterhez képest sokkal elégedetlenebbek életük számos dimenziójával. Magyar közösségekben nem vesznek részt kivéve egy pár tagot, akik magyar nyugdíjas klubokban össze-összejönnek. Talán politikai okok miatt, talán nem, de az ő életüket könnyíti meg magyar származásuk a legkevésbé. Nem feltétlenül büszkék (5.3) magyarságukra.
Nem utaznak külföldre és többségük nem járt Magyarországon az elmúlt öt évben sem. Valószínűleg (már?) nincs rokonuk Magyarországon így nincs kivel kapcsolatot fenntartani az otthoniak közül. Egyáltalán nem tervezik Magyarországra való letelepülésüket. A magyarországi hírek sem érdeklik. A Büszke Uncles törzséhez hasonlóan angolul kiválóan beszélnek, otthon is szinte kizárólag (8.0) ezt használják. Gyermekeik szintúgy nem tudnak magyarul (1.2-1.7). És szintén többnyire (7.6) az USÁ-t tartják hazájuknak. Döntő többségük (89%) magyar származású amerikainak tartja magát. A magyar ételeket, népzenét, néptáncot, népviseletet ők is rendkívül fontosnak tartják, a többi magyar aspektust már kevésbé.
Amerikát többnyire vagy semleges vagy sablonos pozitív jelzőkkel írják le, ugyanakkor Magyarországról szinte áradoznak. Ez a csoport használja a legtöbb pozitív jelzőt Magyarországról. A nyílt végű kérdések válaszait olvasgatva valamint annak tudatában, hogy a "mit adott Magyarország" kérdésre e csoport tagjainak elsöprő többsége a "never lived there" választ adta, úgy tűnik mintha e törzs tagjai egy (vágy)álomvilágot írnának le Magyarország helyett.
Főbb szocio-demográfiai jellemzők
Átlagéletkor 48 év, 66% nő, egy negyede szakmunkás végzettségű, viszonylag magas az özvegyek, az elváltak, valamint az egyedül élők aránya. Átlag három hálószobás lakásban vagy házban élnek, melyek nagy része jelzáloggal terhelt tulajdonú. Többségük kisvárosban vagy külvárosban lakik, melynek átlagos lélekszáma közel félmillió fő.
A Kukorica Jancsik
A Kukorica Jancsik törzse a felmérésben résztvevő amerikai-magyarok 13%-át adja, melynek szinte az összes (98%) tagja bevándorló és azon belül is elsősorban az Óhazából (86%) származik. A Kukorica Jancsik érkeztek átlagosan a legkésőbb, "mindössze" 11 éve vannak az USÁ-ban. Bevándorlásuk motivációja nagyon vegyes, de két domináló tényező azért kitűnik. Vagy karrier miatt jöttek az Egyesült Államokba, vagy valami "egyéb ok" miatt, mely - a válaszokat olvasva - a legtöbbször magyarországi házastársuk Amerikába való követése volt. Tartózkodási státuszuk a legvegyesebb az összes csoport közül, szinte minden jogi státusz előfordul, de ami a legjellemzőbb erre a csoportra, hogy itt van a legkisebb arányszámú amerikai állampolgár (38%), ami talán az USÁ-ban eltöltött viszonylag rövid idővel is magyarázható.
Ez a csoport viszonylag szorosan viszonyul magyarságához és Magyarországhoz. Szinten minden amerikai-magyar fórumon részt vesz, egyikben sem feltétlenül túl aktív, de sokkal több fajta közösségben vesz részt a többi csoport tagjaihoz képest. Viszonylag gyakran jár Magyarországra. Napi rendszerességgel, a többi törzs aktívásához képest, falja a magyarországi híreket, míg az amerikai nem igazán érdekli. A legrendszeresebben tartja magyarországi kapcsolatait. Sokan tervezik hazaköltözésüket pár éven belül, sokan nyugdíjaskorra, de olyan is akad, aki egy éven belül szeretne hazamenni.
E csoport kétharmadának magyarországi házastársa van. Talán ez, és a relatív rövid eltelt idő miatt, de itt a családban szinte kizárólag (2.2) magyarul beszélnek. Nem csoda, hogy az ő gyerekeik magyar nyelvi készsége torony magasan a legjobb az egész mintán belül (beszéd 7.9, olvasás 5.8 és írás 5.5). Saját angol tudásuk jó, de nem tartozik a legjobbak közé. Amerikaiakkal ritkán barátkoznak.
Ha nem is olyan mértékben, mint a Büszke Uncles csoport, de azért meglehetősen elégedett életének legtöbb dimenziójával. Talán társaságai élete, jelenlegi munkája és képzettsége azok a területek, melyekkel a többihez képest kevésbé elégedett. A népzenén, népviseleten és néptáncon kívül fontosnak tart mindent ami magyar.
Jelzőivel inkább Amerikát preferálja, azt írja le többnyire pozitívakkal, míg Magyarországnak vagy semleges vagy inkább negatívak jutnak. Amerika számukra nyelvet, új kultúrát és biztonságot adott, de egyesek a munkalehetőség limitáltságát is az Újvilágnak tudják be. A magyarországi örökség rendkívül vegyes és kiegyensúlyozott képet mutat.
A fentiek fényében talán nem meglepő, hogy itt a legnagyobb a magukat csakis magyarként definiálók részaránya (11%) és 81%-uk Amerikában élő magyarnak vallja magát. Hazájuknak sokkal inkább (3.4) Magyarországot tartják.
Főbb szocio-demográfiai jellemzők
Átlagéletkor 46 év, majdnem fele férfi (47%), minden második tagjuk szakközépiskolai, minden harmadik tagjuk gimnáziumi és közel fele felsőfokú végzettségű. Családi állapotukat tekintve szinte kizárólag (86%) házassági vagy élettársi viszonyúak. Átlag két és fél hálószobás lakást bérelnek vagy jelzáloggal tulajdonolnak. Többségük nagy vagy közepes méretű városban lakik, melynek átlagos lélekszáma 1.8millió fő.
A Határtalan Magyarok
A Határtalan Magyarok törzse a felmérésben résztvevő legnagyobb tagsággal rendelkező csoport (25.5%). Minden nyolcadik Határtalan Magyar tagja bevándorló. Azon belül bár többen jöttek Magyarországról, itt a legmagasabb a külföldi magyar lakta területekről érkezők aránya. Átlagosan 20 éve érkeztek. Bevándorlásuk motivációja náluk is nagyon vegyes. Kettő, a többi csoporthoz képest egyedi ok azért akad, a posztgraduális képzés és a karrierlehetőség. 70%-uk amerikai állampolgár, 19%-uk pedig zöld kártyával tartózkodik az Egyesült Államokban.
A Határtalan Magyarok vesznek részt a legtöbb amerikai-magyar közösségben és talán a legaktívabbak is. Sőt náluk nem csak a virtuális fórum dominál, hanem a helyi közösségekben is rendszeresen részt vesznek. Ez a csoport az, aki talán a legrendszeresebben utazik Magyarországra. (Még?) követi a magyar híreket, de azért az amerikait rendszeresebben. Napi és heti rendszerességgel ápolják magyarországi kapcsolataikat. Nem feltétlenül ők a leghamarabb hazaköltözni akarók, de itt van meg a legtöbb szándék. Annak ideje azonban változik, többnyire azért nyugdíjaskorra.
A Határtalan Magyarok barátkoznak a leginkább Amerikában élő magyarokkal, de ismerkedési és barátkozási szokásuk nem merül ki pusztán a magyarokban. Más nemzetiségiekkel, sőt még az Amerikaiakkal is rendkívül gyakran barátkoznak. Számukra a legtermészetesebb magyarságuk, sőt ők azok, akik a bevándorlók közül a legnagyobb előnnyel tekintenek rá. Mindemellett nagyon büszkék is magyarságukra. Ők az amerikai-magyarság legelégedettebb csoportja. Még a Büszke Uncleseknél is elégedettebbek és minden dimenzióban, ami nagyon ritka.
A magyar nyelv viszonylag gyakran (3.2) használt otthonukban. Ennek egyik oka talán, hogy körükben a magyarral való házasok aránya 45%. A Határtalan Magyarok hasonlóan jó (4.8-7.5) magyar tudást mondhatnak el legkisebb gyermekeik körében. Saját angol tudásuk tekintetében viszont nagyon különböznek a Kukorica Jancsiéktól, mert az ő angol szintjük nagyon magas. Minden ami magyar az fontos számukra, ez alól nincs kivétel. Sőt ők azok, akik a magyar popzenét is a legtöbbre tartják.
Amerikára nagyon pozitív jelzőket használnak. Magyarországra inkább semlegeset vagy tényeket. Sem nem szidják nagyon, sem nem dicsérik agyba-főbe. A mit adott kérdésekre is meglehetősen kiegyensúlyozott válaszokat adnak mind a két országra nézve. Mind a kettőtől kaptak egyformán jót és rosszat.
6%-uk vallja magát csak és csak is magyarnak. 71%-uk pedig Amerikában élő magyarnak. Viszont ami a hazát illeti, itt már mindkét országot egyformán (4.6) hazájuknak tekintik.
Főbb szocio-demográfiai jellemzők
Átlagéletkor 46 év, 61%-uk nő. Harmada posztgraduális végzettségű, fele pedig felsőfokú diplomával rendelkezik. Döntő többségük házas (80%). Átlag három és fél hálószobás ház tulajdonosai vagy jelzáloggal vagy anélkül. Nincs meghatározó településhelyük. Lakóhelyük átlagos lélekszáma 1.5 millió fő.
A Hufnágel Pistikék
Az utolsó csoport bemutatása előtt fontos megjegyezni, hogy a klaszterezés során az első hat csoportnál viszonylag hasonlóan válaszoló csoportokat tudtunk képzeni, azonban a fennmaradó minta további részében ez a homogenitás, azaz a statisztikailag igazolható hasonló válaszadás már nem feltétlenül állt fent. Azt feltételezzük hogy a módszer összeszedte azokat az embereket ebbe a csoportba, akik egyik korábbi csoporthoz sem hasonlítanak igazán, azaz abban egyformák, hogy egyik korábbi klaszterbe sem illenek bele, és közben egymáshoz sem feltétlenül hasonlítanak teljesen. Ennek fényében ez utóbbi csoportot is kicsit nehezebb karakteresen jellemezni.
A Hufnágel Pistikék törzsébe a minta közel 23%-a került. 80%-uk nem az Egyesült Államokban született és azok háromnegyede Magyarországról érkezett rendkívül sokféle motivációval. Van köztük olyan, aki posztgraduális képzés miatt, van aki amerikaival való házasságkötése miatt és vannak olyanok is akiket karrierjük vagy pusztán csak a kíváncsi hozott az Újvilágba. Átlagban 25 éve élnek az USÁ-ban és 78%-uk amerikai állampolgár.
Ritkán ugyan, de azért haza-hazalátogatnak, viszont más országokba sokkal gyakrabban utaznak. A magyar hírekre hetente vagy havonta néznek rá, de az amerikait naponta követik. Magyarországi rokonaikkal inkább havi vagy negyedéves rendszerességgel veszik fel a kapcsolatot és csak elenyésző része tervezi letelepedését Magyarországra, azok sem biztosak abban, hogy mikor. Magyar közösségeknek kisebbségük még tagja ugyan, de ami igazán "jellemző" rájuk hogy (már?) 48%-uk semmilyen amerikai-magyar közösségnek sem tagja.
A magyar dolgok (már?) nem igazán fontosak számukra, azok közül is a magyar popzene, a magyar népviselet és néptánc hagyja leghidegebben őket. Nekik segítettek az Amerikában megismert Amerikaiak a legtöbbet letelepedésükben. Talán éppen ezért vagy az eltelt idő miatt, de elsősorban amerikaikkal barátkoznak, magyarokkal ugyan nem ritkán, de közel nem olyan gyakran mint a Határtalan Magyarok. Nem feltétlenül közömbös számukra magyar származásuk, de a többi csoporthoz képest ők a legközömbösebbek. Elégedettségük az élet különböző dimenzióival magas, de érdekes módon nem olyan magas mint a Határtalan Magyaroké. Inkább a Büszke Unclesekhez hasonlítanak.
Legkisebb gyermekeik magyar beszédkészsége közepes (4.3), viszont már írni (2.9) és olvasni (3.2) nem nagyon tudnak. Saját maguk magyar és angol tudását közel azonosan magas szintűnek ítélik. Otthon többnyire (7.0) angolul beszélnek. Mindezen tényezők ismeretében talán nem meglepő, hogy 58%-uk magyar származású amerikainak tartja magát míg 40%-uk viszont Amerikában élő magyarnak. Hazájának inkább (6.5) az Egyesült Államokat jelölte.
Főbb szocio-demográfiai jellemzők
Átlagéletkor 49 év, 63%-uk nő. Túlnyomórészt felsőfokú végzettségűekből és posztgraduális diplomával rendelkezőkből áll ez a csoport. Döntő többségük házas (81%). Átlag 4 hálószobás ház tulajdonosai, melyek közül nem elenyésző a jelzálog nélküli sem. Nincs meghatározó településhelyük. Elsősorban külvárosban vagy nagyvárosban élnek. Lakóhelyük átlagos lélekszáma 1.3 millió fő.
Összefoglalás
Összefoglalásképpen készítettünk egy diagramot (lásd fent), melyben elhelyeztük a 7 törzset egy speciális koordináta-rendszerben, ahol az egyik tengelyen az identitást, a másikon pedig a hazát tüntettük fel. A törzsekre jellemző haza és identitás válaszok alapján, így talán jobban látszik a különbség a klaszterek között ezekben a dimenziókban.
Végül pedig a törzseket egy másik koordináta-rendszerben is ábrázoltuk, ahol azt próbáltuk szemléltetni, hogy van korreláció az érkezés éve (azaz az eltöltött idő) és a választott haza között még akkor is, ha tudjuk, hogy két csoportban többen voltak a már Egyesült Államokban született válaszadók. A fenti diagramra tekintve jól kirajzolódik egy egyenes tengely, mely azt sejteti, hogy az eltöltött idővel egyenes arányosan - nemcsak a válaszadók, hanem - a törzsek is egyre inkább az USÁ-t választják hazájuknak.
Bár ez a módszer sem képes teljesen pontosan beazonosítani mindenkit, és természetesen a fenti elemzés - adatokon alapulva ugyan, de - nem szűkölködik kisarkított jellemzőkkel és konklúziókkal, azért e klaszter-analízis viszonylag hű tükröt állít az amerikai-magyarságnak, melybe belenézve remélhetőleg mindenki megtalálja majd saját magát, ismerőseit és rokonait.
További hasonló posztokhoz, kövesd a blog Facebook oldalát!
