PrehryFarkas

Tükröm-tükröm mondd meg nékem, milyenek az amerikaiak felétek?

2019. június 29. 12:59 - Dedi Cool

Pár évvel ezelőtt olvastam egy érdekes cikket az Indexen, melyben Magyarországon élő külföldiek fejtették ki véleményüket a magyarokról, azok jó, rossz és különös szokásairól ott tartózkodásuk ideje alatt szerzett tapasztalataik alapján. Volt benne sok olyan dolog, amit mi magyarok vita nélkül elismerünk. Voltak olyanok is amiket jónak vagy rossznak tartanak rólunk, de megemlítettek olyan szokást is, amire - legalábbis én - sosem gondoltam volna, hogy furcsa vagy éppen zavaró a külföldiek szemében. A cikkből egy ilyen dolog nagyon megragadt bennem, az pedig az orrszívás és orrfújás esete Magyarországon. Az írás szerint az otthon élő külföldiek saját hazájukban állítólag bátran szívják orrukat, ha az elcsöppen. Teljesen természetes számukra a probléma ilyetén megoldása, és döbbenten veszik tudomásul, hogy a magyarok megvető szemekkel néznek rájuk, ha ezen szokásukat Magyarországon is szeretnék tovább gyakorolni. Ezt még nagyjából értem is, de számomra az igazi meglepetés az orrfújásos megfigyelésnél érkezett el. Ők úgy látják, hogy a magyarok igen gyakran és büszkén fújják az orrukat zsebkendőikkel minden lehető szituációban, legyen az privát vagy akár publikus közeg. Számukra pedig az orrszívással ellentétben a kifejezetten „rivalkodónak” tűnő állandó orrfújás a nagyon megdöbbentő. Mivel én is nagy orrfújó vagyok, és én is kaptam egy két értetlenkedő pillantást emiatt Amerikában, ezért azóta jómagam is inkább elvonulva “trombitálok” ha közösségben úgy hozza a szükséglet.

De pont ez a példa, adta az ihletet arra, hogy utánajárjak, vajon milyennek tűnnek az amerikaiak Amerikában külföldi szemmel, egész pontosan magyar szemmel, vagy még pontosabban Farkasszemmel. Előrebocsátom, nem célom az amerikaiak kigúnyolása, ahogy az Index cikke sem alázta meg a magyarokat. Csupán tükröt állítok nekik, amolyan Farkas tükröt, melybe valószínű hogy ők sohasem fognak belenézni és feltételezem, hogy nem is érdekelné őket az én kis tükröm...

Tükröm-tükröm mondd meg nékem, hogy miért mosolyogtok még akkor is, amikor nem kéne?

Gondolom a fényképezések előtti „Cheeeeeeeeeeeeeese” effektus mindenkinek megvan valamelyik amerikai filmből. Gyermekeim az élő példái ennek a tipikus amerikai jelenségnek, mert amikor előkerül egy fényképezőgép már-már pavlovi reflexszerűen húzzák szét szájukat amíg a kép el nem készül. A legaranyosabb az egészben, amikor valamilyen oknál fogva a fénykép nem azonnal, hanem percekig készül a beállítások vagy egész egyszerűen valami bénáskodás miatt. Nos, ekkor az amerikaiak valami emberfeletti energiával tudják a mosolyt az arcra fagyasztani arra az időre, amíg a fénykép el nem készül. Kifejezetten keresem ezeket az alkalmakat és sokszor észre sem veszem, hogy a mosoly már az én arcomra is odafagyott.

A fenti alkalmi példán túl egyébként a mindennapi életben az amerikaiak mihelyt megteremtették a szemkontaktust, állandóan rámosolyognak a másikra, legyen az egy közeli barát, családtag sőt akkor is, ha az éppen csak egy szembejövő ismeretlen járókelő. Az amerikai kultúrában a szemkontaktus, mint ahogy ezt már korábban ecseteltem, és az azzal gyakran együtt járó  mosolygás, a köszöntés egyik bevett vagy - és igen jól hallod -  "elvárt" formája. Oly annyira, hogyha nem mosolyogsz a másikra (vagy vissza), rögtön elindul fantáziájuk arról, hogy mi is lehet a bajunk. Ha pedig visszamosolyogsz, sokan még rád is köszönnek egy gyors hello-val, bár ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy az illető beszélni is akar veled. Talán ez az egyik legszembeötlőbb jelenség minden magyar vendégünknek, aki először jár az USA-ban.

 

Tükröm-tükröm mondd meg nékem, hogy miért szerettek olyan slamposan öltözni a nap minden percében?

Nem vagyok biztos, hogy a slampos a legmegfelelőbb jelző arra amire itt gondolok, de jobbat nem tudtam kitalálni amikor azt látom, hogy alkalomtól, éghajlattól, időjárástól, napszaktól sőt még sokszor kontinenstől is függetlenül az átlag amerikai a következő szerelést (outfit) veszi fel a hét szinte minden napján: Cipőnek egy jobbára agyon kopott edzőcipő (sneaker) az első választás, többnyire praktikus (értsd kényelmes) okok miatt. Ha tényleg kicsit ki kell öltözni, akkor jön a jó kis makkos cipő. Aztán jön az elmaradhatatlan farmer nadrág vagy még inkább a bermuda nadrág, hozzá egy többnyire XXL-es póló, amin többnyire valamilyen hazafias jelkép vagy felirat látható. Ha éppen az nem, akkor helyette egy egyetemi vagy college embléma van rajta, hogy mindenki tudja hova is járt az illető. Gyakran az egyetem kedvenc sport csapata illetve logója is feltűnik az öltözéken. A sportnál maradva, többnyire a baseball sapka zárja sort és teszi teljessé az átlag amerikairól kialakult “tükörképet”.

 6a00d83451bab869e200e55166c7138833-800wi.png

Tükröm-tükröm mondd meg nékem, hogy miért szerettek kávét inni úton útfélen?

Az átlag európai és magyar általában megadja a kellő módját és “tiszteletet” a kávézásnak és jobbára leül egy kávézóban vagy otthonában, hogy úgy kortyolja el a maga kis eszpresszóját. Sokaknak ez egy igazi rituálé és értetlenkedve nézik, hogy az amerikaiak nemhogy nem isznak presszó kávét, hanem inkább mozgásban (on the go), hol séta közben, hol pedig vezetés közben vagy közlekedési eszközön fogyasztják el hosszú kávéjukat. Nekik az a kávé rituáléjuk, merthogy az egész amerikai nép mozgásban van és fogyasztani akkor is kell.

 

Tükröm-tükröm mondd meg nékem, hogy miért nem tudtok késsel villával enni szépen?

Nem tudom miért de az átlag amerikai étkezési kultúrája megragadt egy szinten, valahol ott, ahol a magyar gyerekek elkezdik. Egész egyszerűen zavarba hozza őket a kés és a villa szinkronban való mozgatása azaz az étel mindkét evőeszközzel való elfogyasztása. A haladóbbak legalább megpróbálják. Hasonlóan hétéves fiam stílusához a villát megmarkolva, egész egyszerűen ledöfik a húst, és ezzel egy-időben a másik kezükben lévő késsel apróra vágják azt a villa körül. Majd amikor a húst szépen kikockázták, a kést szépen félretéve - hogy ne zavarjon - a villával felszúrva, egyenként pusztítják el a kiporciózott húskockákat. A többsége azonban nem komplikálja ennyire. Elég nekik a villa, amit késként használva, oldalával reszelő mozdulatokat végezve mintegy kifárasztják a húst és többnyire pár perc reszelés után a levált és alaposan megtépázott húsdarabokat ugyanazon villával ledöfve jóízűen elfogyasztják. Priceless....

cut-food.jpg

Tükröm-tükröm mondd meg nékem, hogy miért vagytok olyan puritán népek?

A magyarok többsége megrökönyödik azon amikor az USÁ-ban egy véletlenül kivillanó mellbimbót a Tv-ben vagy az újságban kitakarnak vagy kihomályosítanak, ugyanis a meztelenséget, (értsd a meztelen testet) az átlag amerikai tabu témaként kezeli és talán ebből kifolyólag, talán más indíttatásból, de a meztelenséget a szex-szel azonosítják errefelé. Gyakorló apaként egyébként nem bánom, hogy a hazai médiával szemben nem ömlik rám vagy gyerekeimre például Kelemen Anna sunájá (amit sokszor elég felelőtlenül a főcímlapon hagynak).

Ugyanakkor az is érdekes, hogy az amerikaiak többnyire a gyerekekre hivatkozva határolódnak el a médiában tapasztalható meztelenség elől, de ha mondjuk a Tv-ben a fűrészes gyilkos levágja az áldozat fejét, az már nem olyan nagy gond, azt nézheti a gyerek. Halloweenkor meg kifejezetten ajánlott. Tudom abszurd a gondolat, de érdekelne, hogy mi lenne akkor, ha egy meztelen női testet darabolna fel egy baltás gyilkos. Vajon akkor csak az intim részeket takarnák ki?

mese_1.png

Nemhiába a magyarok ezt is jól lekezelték, és már sokkal korábban mint az amerikaiak. Sosem felejtem el a magyar népmesék rajzfilmsorozat furfangos megoldását a gyermekek lelki egészségének megőrzésére. Emlékszel? Ami kényes terület volt, oda tettek egy csillagot. Frappáns megoldás. Azóta is a csillagokat keresem... mind hiába. És végül már csak arra lennék kíváncsi, hogy ha itt leadnák a magyar népmesék rajzfilmeket mondjuk a CARTOON NETWORKS-ön, vajon vágatlanul mennének-e le a mesefilmek, vagy kellene egy amerikai verziót készíteni szuper-sized csillagokkal, hogy minden intim részletet jól kitakarjon. Jó lenne megtudni....

U.I.

Ha tetszett és esetleg érdekel még más hasonló jellegű korábbi valamint a közeljövőben megjelenő szösszenet is, akkor légyszíves lájkold a blog facebook oldalát: http://www.facebook.com/PrehryFarkas

Köszönettel, a Prérifarkas...

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://prehryfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr3314910522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cortes 2019.07.07. 18:38:22

Tetszett, de nem lehet, hogy a posztoló a puritán helyett a prűd szót akarta használni?
süti beállítások módosítása