Ezzel a szösszenettel már nagyon sokszor próbálkoztam, de valami mindig megakadályozott abban, hogy befejezzem. Hol a politikai helyzet, hol az idő szűke, hol meg pusztán csak az ihlet hiánya. Az egyik reggeli futás közben viszont az utóbbi végre csak megjött, időt pedig a hétvégén kerítettem a körmölésre. A politikai helyzetre pedig továbbra is magasan teszek, mert hiszem, hogy a józan paraszti ész és logika igen is lehet politikamentes és bármit is gondol vagy ír az ember, mindig lesznek olyanok, akik ilyen vagy olyan indíttatásból, valamelyik - politikai - oldal érvelését akarják beleolvasni mindenbe, még abba is, ha bal- vagy jobb kézzel törlöm ki a fenekem. Bevallom jobb kézzel...  És ezzel szerintem el is árultam mindent a politikai hitvallásomról, legalábbis ezeknek az embereknek. Szégyellem is magam:)

A további sorok viszont csak azoknak szólnak majd (illetve csak azoknak ajánlott), akik szerint a bal kezem is legalább olyan kvalifikált lenne a nemes feladatra, hacsak nem estem volna áldozatul öröklött génjeimnek és neveltetésem körülményeinek. Komolyra fordítva a szót, a címben feltett kérdést inkább szociológiai és etikai szempontból próbálom megválaszolni, aztán majd a végén meglátjuk, hogy sikerült-e a politikát is elkerülni.

Elitél

Az eszmefuttatás könnyebb értelmezéséhez és követéséhez készítettem egy szándékosan leegyszerűsített  “folyamatábrát” (lásd fent). Kezdjük az egész gondolatot kronológiailag az első állomással, az ELITÉL-lel. Talán nem kell különösebben érvelni amellett, hogy semmilyen kisebbséget nem szabad és nem is lehet elítélni, ne adj Isten létében fenyegetni. Remélhetőleg ez már csak történelem bár sajnos vannak bőven olyan országok ma is, ahol ez még “velünk élő történelem”.

Kiközösít

A következő lépcsőfok, de akár fejlődésként is felfoghatjuk, amikor bizonyos kisebbségeket a társadalom (sokszor csak annak többsége), vagy az azt megtestesítő hatalom nem feltétlenül ítéli el, vagy semmisíti meg, hanem KIKÖZÖSĺTI, nem tekinti egyenlőnek vagy csak éppen marginalizálja. Ezt sem kell nagyon túlragozni, helytelen ez is, az egyenlőség elve mindenkit megillet, főleg akkor, ha a kisebbséget képező tényező megváltoztathatatlan (például rassz).

Elfogadás

Az ELFOGADÁSt akár mindkét oldalról is meg lehet közelíteni. Lehet amellett érvelni, hogy az elfogadással elismerjük a kisebbséget, de lehet azzal is, hogy a puszta elfogadás bizonyos kisebbségek esetében nem elég, mert azokat igenis segíteni vagy támogatni kellene. És ezzel el is értünk a következő szinthez.

Támogat

Szerintem ez egyértelmű, mert a kisebbségeket igenis TÁMOGATni kell.

Annak abszolút vagy relatív mértékével már lehet vitatkozni, és ennél a lépcsőfoknál kezd a politika is már szerepet játszani, mert általában véve minden politikai oldalnak van egy preferált kisebbsége, (vagy akár több is) és az(oka)t tudatosan exponenciális mértékben támogatják is, mert általában a szavazataik nagyon kellenek (különösen választások előtt...).

De abban mindegyik oldal egyetért, hogy a támogatás, ha máshogy nem is, de jogi és erkölcsi alapon, minden kisebbségnek kijár. És ezzel meg is érkeztünk napjainkhoz. Sajnos....

Pozitív megkülönböztetés

Sajnos, mert a szinte kivétel nélkül politikai indítékok által vezérelt fent említett támogatási mértékek túlzásba vitele nagyon gyorsan alakulhat át POZITĺV MEGKÜLÖNBÖZTETÉSbe,

ami szinte minden esetben átbillen a fent említett egyenlőség elvén (equality) és ennek eredményeképpen a manapság nagyon népszerű – és persze a politikailag is motivált - méltányosság (equity) elvében ölt végül testet.

Ez utóbbiban sem feltétlen látom csak a rosszat, de itt már azért sokszor megkérdőjelezhető a kisebbségek közötti egyenlőség erkölcse (erről írtam is itt már korábban) vagy az, hogy a többséget is érheti-e negatív preferencia a kisebbségek védelme érdekében. Szerintem, és ezzel lehet bátran vitatkozni, a pozitív megkülönböztetés mindig politikai eszmék, szavazat maximálás vagy ideológia mentén alakul ki és csak a legjobb esetben marad meg hosszú távon a pozitív megkülönböztetés szintjén.

Példaként Állítás

Ugyanis szerintem ennél a szintnél is van lejjebb, ez pedig a PÉLDAKÉNT ÁLLÍTÁS, amikor a kisebbséget követendő példaként tüntetik fel pusztán politikai vagy ideológiai motivációból fakadóan. Méghozzá úgy, hogy

nyilvánvalóan nem válhat a többség kisebbséggé, különben nem is létezne kisebbség, ami persze utópia, de ez az aljas politikai szereplőket persze ez nem érdekli, mert itt a kisebbség már csak eszközzé minősül le. Mi több a kisebbségeket ilyenkor gyakorlatilag csak kihasználják, még úgy is, hogy azok sokszor észre sem veszik azt.

Számos példát lehetne hozni erre a mai gyarló politikai életből mind a bal és mind a jobb oldalról is.

Az igazi probléma - vagy pontosabban fogalmazva, problémám nekem - azonban nem a mával van, hanem a holnappal, azaz ami ebből következik. Szerintem ugyanis innentől a folyamatábra egy igazi mókuskerékké alakul majd át (lásd fent), mert az így politikailag manipulált és kondicionált - sokszor emiatt kezelhetetlenné vált - immár "kiválasztott" kisebbség, a hatalom birtokosai által gyakorlatilag akár holnap elítélheti a "helyes" példát nem követő, vagy éppen képtelen követő többséget. Vagy egész egyszerűen csak maga a kisebbség veszi át a politikai hatalmat. Volt már erre is példa a múltban, nem is egy...

Én csak remélem, hogy a történelmi példákkal ellentétben hamarabb elérjük az ezt követő szintet, és a többség majd fellélegez a kiközösítés szintjének élérésénél, miközben titkon folyamatosan a jövőbeli "áhított" elfogadásról álmodozik majd,

lemondva még a támogatás lehetőségéről is, hisz az csak a kisebbséget illeti meg.

Na valahogy így lehet a kisebbség veszélyes a többségre (persze csakis a politikai eszközeként és persze csakis elméletben.)

Persze, persze... 

U.I.

Ha tetszett ez az írás és esetleg érdekel még más hasonló jellegű korábbi, valamint a közeljövőben megjelenő szösszenet is, akkor lájkold a blog Facebook oldalát: http://www.facebook.com/PrehryFarkas