Kezdjük azzal, hogy annak ellenére, hogy politikailag pragmatikus konzervatívként definiálom magam, sosem tudtam és sosem fogok kizárólag politikai pártok vagy azok vezetői miatt valamilyen ügy miatt kiállni. Hiszem és vallom, hogy a politikusok - legyenek azok jobb vagy baloldaliak - korruptak és hazugok vagy legalábbis ígéreteik erősen megkérdőjelezhetőek. Pont ezért, én az érték alapú politika híve vagyok és mivel realista is vagyok, ezért az aktuális politikai szereplőkhöz aszerint viszonyulok, hogy melyik párt tettei és cselekedetei állnak közelebb az általam felvállalt értékekhez. És bár ritkán, de az is előfordul, hogy bizonyos területeken akár egy másik párt politikai cselekedeteit is el tudom fogadni. (A hangsúly megint a cselekedeten van, nem pedig a jó öreg politikai kommunikáción....). Ezzel a racionális gondolkodásmóddal aztán sok vitapartnerem nem tud mit kezdeni, de ezt én kifejezetten élvezem, mert érvrendszereim ezáltal kevésbé kikezdhetőek mint általában az érzelem-alapúak.

Ez a pragmatikus és többnyire konzekvens politikai szemlélet egyúttal azt is jelenti, hogy szinte - bár ez nem megy mindig olyan egyszerűen - gond nélkül tudom kritizálni a konzervatív oldalt is. Akkor meg pláne, ha politikai vezetőkről van szó és azok inkonzisztens cselekedeteiről. Pont ezért született meg ez a mostani szösszenet is. Számomra ugyanis nem jelent nagy gondot a politikai (bal)lépések karakírozása, a nyilvánvaló hipokrata tettek kigúnyolása, főleg ha olyan követi el, aki nem kevés lehetőséget is ad ezekre.  Az is biztos, hogy valószínűleg ennek az írásnak sem álltam volna neki, ha egy héten belül nem kapok két levelet is az Amerikai Egyesült Államok elnökétől. Szokott írni nekem évente egyszer-egyszer, de most valami nagyon fontos lehetett neki, mert kétszer is megkeresett. Vajon mi lehet az oka? Hát persze, hogy a választás, és nyilvánvaló, hogy a szavazatom kellett neki. Vagy mégsem? De ne szaladjunk annyira előre.

Az első levél

Szeptember elsején egy kifejezetten szemet szúró levelet kapartam ki a postaládából, ami - első ránézésre - inkább a rendszeressé váló amerikai reklám-küldeményekre emlékeztetett. Mielőtt a többi reklámlevéllel együtt kidobtam volna, ránéztem a feladóra és akkor láttam, hogy ez tényleg nem reklám, mert az állt rajta, hogy

DONALD J. TRUMP, President of the United States.

Micsoda megtiszteltetés! Levelet irt az elnök. Nekem. Én meg majdnem kidobtam! A levél nyitott részéből három bélyeg kandikált ki, melyek egy sárga borítékon virultak. Normális esetben minden levelet egyből a postaláda ürítésekor, vagy az azt követő kutyasétáltatás közben kinyitok, de ezzel várni akartam. Meg kellett adni a kellő tiszteletet az elnök úrnak.

Hazaérve, egy pohár vörösbor kitöltése után bontottam fel a levelet, amiből először egy négyoldalas személyes hangú levél esett ki. Az elnök levelének első oldalát viszont csak egy újabb pohár bor elfogyasztása után tudtam végigolvasni ugyanis érdekesebbnél érdekesebb részletek ütötték meg a szemem.

Először is az első sorban azt láttam, hogy Szerda este 10:37-kor kelt a levél. (Tudni kell, hogy a levélnek ezen részére a keltezés dátumát szokták írni itt Amerikában) Az hogy melyik nap este állt neki a levélírásnak már nem tartotta érdemesnek megjegyezni, de hogy késő este, azt igen. Elvégre napközben főállásban mégiscsak Ő az elnök. Érthető és örülök is, hogy figyelmeztetett rá, mert egészen más szemmel olvastam tovább a sorokat. Mondjuk az is igaz, hogy nem igazán tudtam nem észrevenni már rögtön az első mondatban szereplő utalást a korábban említett sárga bélyeges borítékról, mert ezek a szavak CSUPA NAGYBETŰVEL sőt aláhúzva szerepeltek az első mondatban. Amerikában egyébként ritkán használnak ilyen írott stílust hivatalos dokumentumban/levélben, mert errefelé ezek együttes használata és verbális kommunikációra lefordítva, gyakorlatilag az ordibálással érnek fel. (Azaz, aláhúzom, nagy betűvel is írom, sőt még felkiáltójelet is teszek minden mondat végére, néha többet is, hogy kiszúrja a szemed.)

Visszatérve az első mondatra, hihetetlenül fontos volt neki, hogy három igazi bélyeget tett a borítékra, bár logikát nem sokat találtam benne, de biztos én nem értem pontosan. Ugyanis az a három bélyeg mindegyike egy-centes volt viszont az ő levele két öt-centessel érkezett. Ez ráadásul még azért is érdekes, mert normális esetben egy átlagos levél kézbesítési díja 35 cent, azaz ennél kevesebbet érő bélyeggel elméletileg nem lehetne kézbesíteni semmit.  De ezzel még nincs vége a logikai bukfencnek! A sárga borítékon szereplő három egy-centes bélyeg mellett világosan olvasható, hogy gyakorlatilag még bélyeget sem kellene felragasztani a válaszadónak ahhoz, hogy visszaküldje azt, mivel az egy előre kifizetett válaszboríték volt. Ember legyen a talpán aki érti ezt a bélyegmizériát...

Tehát erősen kezdett a levél, nem csoda hát, hogy fogyott a bor. Kifejezetten vártam milyen más meglepetésekkel szolgál majd a több mint három és fél oldal, ami még hátra volt. Nem csalódtam, már a második mondatban gyakorlatilag azt követelte, hogy azonnal válaszoljak neki. Semmi lécci vagy megköszönném, ha.... Nem pöcsölt, ahogy azt tőle megszoktuk, kiosztotta az ukázt:

I need you to respond to me right away!

Érdekességként jelzem még meg, hogy a lapok alján a megszokott vagy elvárt számozás helyett itt is utasítások várták a kedves olvasót, de itt mintha nyájasabb stílusra váltott volna az elnök úr.

"Lapozz, kérlek" és "következő lap, kérlek".

Csak a második oldalon derült ki, hogy mit is kér tőlem. Addig csak a demokrata politikusokat ekézte, ami érthető az Ő szemszögéből. A feladatom tehát az lenne, hogy kitöltsem a Tartsuk Meg Amerikát Újra Nagyszerűnek nevezetű felmérést, melyet természetesen szintén a borítékban lehetett megtalálni. Ezt kellene akkor abban a sárga feleslegesen felbélyegzett borítékban visszaküldeni, gondoltam én... naivan. (Egyébként a felmérés célja az lett volna, hogy segítsük Trumpot a helyes 2020-as politikai irányvonal kitűzésében, mintha olyan sok lenne hátra ebből az évből...)

A levél igazi célja viszont csak a harmadik oldalon derült ki. És az is nagyon tetszett, ahogy ezt kivitelezte. A lényeget valahogy így összegezte majdnem szóról szóra:

Bár az is kritikusan fontos, hogy visszaküld a felmérést, de a Trump Tartsuk Meg Amerikát Újra  Nagyszerűnek Bizottság anyagi támogatása még ennél is kritikusabb.

Ez utóbbi négy szó természetesen aláhúzva. Tehát csak kibújt a szög a zsákból. Már-már azt hittem, hogy tényleg a véleményemre kíváncsi az elnök úr, amikor szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy inkább a pénzem kellene. Kicsit lelombozódtam. (Újabb pohár bor fogyott!) Kvázi elnöki tanácsadóból gyakorlatilag egy egyszerű szponzorrá devalválódtam egy röpke oldalfordítás alatt. (Emma lányomnál is gyakorlatilag ugyanez a felállás, de legalább Ő már nem hiteget semmivel, azaz nem adhatok tanácsot neki, csak pénzt.) Oda az amerikai álom! Viszont kibontottam egy újabb üveg vörösbort, de ezúttal egy testesebbet méghozzá Magyarországról, hogy tovább oldjam a depressziómat.

A negyedik oldalon arra is fény derült, hogy hétféle támogatási összeg közül lehet választani $2,020 és $35 között, de ha ez utóbbi is soknak tűnne, akkor két bekezdéssel később az elnök úr ad még egy esélyt, mert hogy létezik egy 20 dollár húsz centes donációs összeg is (2020, érted?). Aztán, később még ezt a már-már nevetséges összeget is sikerült alul-licitálni ugyanis a kérdőív végén kiderült, hogy gyakorlatilag ennél kevesebbel is beéri. Gyakorlatilag mindegy, csak küldjünk egy kis összeget, feltéve hogy az legalább eléri - azaz fedezi - a konzultációs kérdőív adminisztratív költségét, ami 15 dollár. Hihetetlen ezt még leírva is látni politikai kommunikációs szemszögből, de már ezen sem tudtam fennakadni. Valószínűleg hatott az alkohol...

A levél végén szereplő hitelesnek tűnő aláírást követően még egy három bekezdéses (!) utóiratot is odabiggyesztett, de engem ez utóbbi sem tudott meggyőzni az adományozásról. Viszont a felmérés nagyon érdekelt, mert gyakorlatilag munkámból adódóan én is heti rendszerességgel állítok össze felméréseket, véleménykutatásokat, igaz nem politikai téren. Kifejezetten érdekelt, milyen minőségű kérdésekkel találkozok majd, és sajnos itt sem ért meglepetés.

Nincs tapasztalatom a magyar konzultációs kérdőívekkel, de sejtem ott is pont ilyen "szofisztikált" kérdésekkel próbálják a választópolgárok "segítségét kérni". Az első kérdésnél már nehéz volt választani, mert az elnök úr arra a kérdésre kereste a választ, hogy szerintem a három felsorolt személy közül melyiknek kellene az amerikai politikát kialakítani? Trump, Pelosi és Biden között kellett választani. Nehéz kérdés, de ne legyünk gonoszak, elvégre nem csak őközötte és Biden között lehetett  itt és most választani...  Mindenesetre ez a példa elég jól summázza a kérdések és a kérdéstechnika színvonalát.

A kérdések nagyobb része egyébként valóban konzultációs volt, de azokban én speciel nem találtam sok kivetnivalót. Nem azért mert szeretem ezeket a konzultációs színvonalú eldöntendő "kérdéseket", hanem mert ez a politikai eszköz - reálisan nézve - erről szól és ezek a politikai kérdések tényleg ennyire lebutítottak. (Például támogatod-e ezt és ezt a politikát, döntést, irányvonalat, stb.)

Az utolsó kérdés - jogosan (?) - arra volt kíváncsi, hogy Trumpra fogok-e szavazni. Gondoltam van benne logika, hogy miért ez lenne az utolsó kérdés, de akkor láttam, hogy a másik oldalon folytatódik a kérdőív és a tényleges utolsó kérdés az volt, hogy támogatom-e az előbb említett bizottságot. És itt jött a svédcsavar ugyanis olyan egyszerű opció nem volt, hogy bocs most nem, vagy nincs pénzem, de szeretném. Három lehetőség között kellett választani.

A) IGEN! Hozzájárulok a hét korábban felsorolt összeg egyikének befizetésével.

B) Nem tudom ezeket az összegeket vállalni, de azért küldök egy 15 dolláros csekket, hogy legalább a kérdőív költségét fedezze a bizottság.

C) Nem, azt akarom, hogy a demokraták vegyék át a Fehér Házat

Az utolsó lehetőségnél hangosan felnevettem, még a számban lévő bort is kiköptem. Kifejezetten vicces opciónak találtam, most már csak arra lennék kíváncsi hányan merik ezt majd bejelölni és visszaküldeni.

A második levél

Már kezdtem azt hinni, hogy ezzel véget is ért itt a történet, amikor egy hét múlva egy újabb levelet kaptam az elnök úrtól. Ezúttal kétszer akkora méretűt. Alig fért bele a postaládába. A Super Size Me méretű levelet gondoltam azért kaptam, mert az előzőt nem küldtem vissza. Tévedtem már megint.

Ezúttal a republikánus párt elnöki munkacsoportja keresett meg. Sőt a borítékról még az is kiderült, hogy egy meghívót is tartalmaz! Hoppá! Csak nem meghívtak a csapatba? Mindig tudtam, hogy előbb utóbb elérem az amerikai álmot, de nem sejtettem, hogy ezt 15 év alatt sikerül megtennem és annak ellenére, hogy az előző konzultációt, akarom mondani támogatást nem küldtem vissza.

Óriási várakozással nyitottam ki a borítékot és itt sem csalódtam. Itt is egy négyoldalas levél, egy kérdőív és egy válaszboríték lapult az óriási borítékban. az egyedüli meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy a válaszboríték nem előre kifizetett, tehát ha elfogadom a "meghívást", akkor igenis bélyeget kell vennem majd. De milyen meghívóról is van szó?

Ez az első oldalból sajnos nem derült ki, az viszont igen, hogy ezt a levelet - a korábbi késő esti keltezéssel ellentétben - az elnök úr "Hétfő reggel" írta. Melyik hétfő és milyen korán pontosan, azt már sosem tudjuk meg. Azt viszont az első mondatban bevallja, hogy nem a szavak embere és ezért inkább nem kertel, hanem kimondja az én segítségemre van szüksége itt és MOST. Úttörő esküm szerint, "az úttörő, ahol tud segít és önként szolgálja a közösséget", ezért nem tudtam nem tovább olvasni a levelet.

Pár bekezdéssel később azt is megtudtam, hogy olyan megtiszteltetés ért miszerint ennek a republikánus elnöki munkacsoportnak az alapító tagja lehetek. Az ember azt gondolná, hogy ha egy munkacsoporttól kap egy meghívót, akkor azt már megalapították, de mondjuk létezik olyan logikai gondolatmenet is, miszerint nem lehet teljes egy ilyen szintű munkacsoport a személyem nélkül. Legalábbis ezzel áltattam magam.

Egy mondattal később az is kiderült, hogy az első megbízásom ebben az új és megtisztelő minősítésben, hogy kitöltsem és visszaküldjem a kérdőívet. Ebben már rutinom van gondoltam, de ahogy a következő bekezdéshez értem most is azzal kellett szembesülnöm, hogy Isten igazából, megint csak a pénzem kell. (Itt is 35 dollár a legolcsóbb hivatalos adakozási opció.) A levél ezek után hosszan, aláhúzásokkal, felkiáltójelekkel, nagybetűkkel és kiemelésekkel próbál - ismét - meggyőzni arról, hogy mi a jelentősége a mostani választásnak és miért van az én véleményemre, no meg anyagi hozzájárulásomra szükség.

A levél végén tudtam meg azt, hogy ha elfogadom ezt a meghívót a munkacsoport alapítói tagságához (magyarul, ha adakozok), akkor egy elit tagsági kártyát és egy öltöny-kitűzőt is kapok majd a postán, mellyel állítólag VIP módon nyerek bejutást egyes fővárosi eseményekre. Nagy volt a csábítás, meg is inogtam egy kicsit.

Ez a levél is egy 7 soros utóirattal végződött, amiben gyakorlatilag ugyanaz az üzenet mint a levél bármelyik részében:

Küld vissza és adakozz...

Az ebben a levélben talált kérdőív kérdései egy fokkal jobb minőségűek mint az előzőé ugyan, de itt is az utolsó kérdés az, hogy hajlandó vagyok-e adakozni. (Viszont itt már csak egyszerű igen vagy nem opciók várnak. Ne legyünk gonoszak most sem, valószínűleg azért, mert tanultak az előbbi kérdőív tapasztalataiból!)

Konklúzió

Nem hiszem, hogy sok tanulsága van ennek a történetnek, de ha feltétlen valami konklúziót keresnénk, akkor én azt merném állítani, hogy nem a konzultáció (azaz a felmérés által adott vélemény) a cél, még csak nem is feltétlenül a szavazóbázis mozgósítása a közelgő választásokra, hanem az anyagi támogatás elérése, itt és most, mert a választás közeleg és a reklámokra és kampánypénzekre egyre égetőbb szükség van.

A konzultáció csupán csak az ürügy ennek elérésére... szerintem.

Mert ahogy kiderült, akár két konzultációt is le lehet folytatni egy röpke hét leforgása alatt két "nemes" célra, de a lényeg egy és ugyanaz, azaz hogy dőljön a pénz...

"Only in America", ahogy jó öreg Mike barátom szokta mondani.

Alig várom a harmadik konzultációs meghívót a jövő héten. Mindenesetre addig is elkezdek spórolni, mert ott majd hátha valami értelmes ajándékot kapok cserébe a támogatásomért...

U.I.

Ha tetszett ez az írás és esetleg érdekel még más hasonló jellegű korábbi, valamint a közeljövőben megjelenő szösszenet is, akkor lájkold a blog Facebook oldalát: http://www.facebook.com/PrehryFarkas