Pár évvel ezelőtt olvastam egy érdekes cikket az Indexen, melyben Magyarországon élő külföldiek fejtették ki véleményüket a magyarokról, azok jó, rossz és különös szokásairól ott tartózkodásuk ideje alatt szerzett tapasztalataik alapján. Volt benne sok olyan dolog, amit mi magyarok vita nélkül…

Már nem sok mindenen lepődök meg amit Amerikában látok, de akkor nagyon lesápadtam, amikor egy itteni barátunk egy grill partira egy üveg Balatonboglári félédes (Semi Sweet) Merlot-val lepett meg. Mindez még nem lett volna olyan döbbenetes elvégre elvétve ugyan, de hozzá lehet jutni magyar borokhoz…

Mindig foglalkoztatott, hogy mit gondolnak az amerikaiak Magyarországról, a magyarokról és egyáltalán mit is jelent (ha egyáltalán jelent valamit) számukra a “Hungarian” márkanév (brand). Mindeddig semmit nem tettem azért, hogy megtudjam a válaszokat a fenti kérdésekre, és talán most sem erről…

Az ihletet ehhez a szösszenethez gyermekeim és közöttem nem sokkal két egymás után lezajlott, elsőre látszólag semmitmondónak és egymástól függetlennek tűnő apró beszélgetésfoszlány adta.