Már nem sok mindenen lepődök meg amit Amerikában látok, de akkor nagyon lesápadtam, amikor egy itteni barátunk egy grill partira egy üveg Balatonboglári félédes (Semi Sweet) Merlot-val lepett meg. Mindez még nem lett volna olyan döbbenetes elvégre elvétve ugyan, de hozzá lehet jutni magyar borokhoz az USÁ-ban, ám amikor megemlítette, hogy a helyi Trader Joe’s boltban (Az ALDI itteni megfelelője) vette aznap és négy dollár kilencvenkilenc centért (kb. 1,100 Forint), na akkor elhatároztam, hogy utánajárok ennek a történetnek és megírom a magyar bor (mármint a fent nevezett bor) kaliforniai tündérmeséjét.

Közel egy tucatnyi kérdés villant át az agyamon az ajándék átnyújtásának pillanatában de választ egyikre sem tudtam adni abban a pillanatban.

1. Ki állítja elő a bort és hogy alakult ki ez az üzleti kapcsolat a magyar termelő és a Trader Joe´s között?
2. Miért éppen a félédes Merlot-ra esett a választás? Tényleg félédes, egyáltalán miért félédes?
3. Hogy lehet ilyen alacsony áron valami nyereséges a nyilvánvaló nagy távolság ellenére?
4. Egyáltalán ki ismeri itt a Balatonboglári (bor)márkanevet?
5. Ki veszi ezt a magyar bort főleg itt Kaliforniában a világ borainak egyik fellegvárában?
6. Mit gondolnak az amerikai borszakértők és átlag borfogyasztók erről a borról?
7. Ki örül vagy ki örülne ennek a történetnek?
8. Mit tud ez a félédes más borokhoz képest?
9. Egyáltalán milyen is ez a bor?

Nos ezek voltak azok a kérdések, ami miatt a húst odaégettem a partin a grillezés alatt. A kérdések csak gyűltek és gyűltek, én meg csak ott álltam válasz nélkül bambán nézve a szenesedő húsdarabokat.  Az egyikre választ kellett kapnom azonnal, így kinyitottam a bort, hogy ha mást nem is, de azt legalább megtudjam milyen ízű is ez a Balatonboglári félédes Merlot.

Mielőtt részletezem a választ erre és a többi kérdéseimre, előrebocsátom, hogy ugyan nagyon szeretem a bort és volt szerencsém hazai és külföldi csúcsborokat kóstolni, a borhoz nem értek. Bár talán többet tudok a borról mint egy átlagos borfogyasztó, azonban messze nem annyit, hogy kizárólag az én értékítéletemre hagyatkozzak. Ha valami szakmai kérdésre kell választ találni bor témában, akkor inkább barátaimhoz fordulok, akik közül kettőnek Magyarországon borászata is van. És végül, leszögezem, hogy írásommal nem célom a gyártó és forgalmazó semmilyen negatív vagy éppen pozitív színben való feltüntetése sem. Pusztán csak a kérdéseimre szerettem volna választ kapni. Mivel marketing területen dolgozom, valóban érdekel ez a kicsit már-már tündérmesének látszó történet.

Nos, akkor visszakanyarodva a történethez, az utolsó kérdésemre a választ azonnal megkaptam mert azon nyomban felbontottam az üveget. Nem bírtam várni az izgalomtól, hogy levegőzzön a bor, így lehet, hogy azért, lehet, hogy a nagy várakozás miatt, de valahogy nem ájultam el az első kortytól. Mondjuk az igazat megvallva, jó félédes Merlot-ról sem hallottam még, ennek következtében nem tudtam hova tenni az ízét és ráadásul a színe is kicsit megkavart. Illata nem sok volt, ha volt is, inkább amolyan BB szőlőlére asszociáltam de lehet, hogy csak azért mert a színe is hasonló volt. Semmiképp sem volt tipikus sötét, mélybordó Merlot színű, inkább amolyan világosabb lila. Engem többnyire a több éves meggy befőtt színére emlékeztetett. Ha gonosz lennék azt mondanám, hogy az íze is inkább arra hasonlított, de nem vagyok az. Egy biztos, köze sem volt egyik korábbi (nem félédes) Merlot élményemhez, pedig én kifejezetten szeretem a Merlot-t.

Később újrakóstolva szerintem kicsit gyümölcsös, kicsit mustra emlékeztető cseppet sem savas, könnyen iható egyszerű asztali bor benyomását kelti. Ha ilyen lett volna első tinédzserkori borélményem, talán nem kevertem volna össze akkor kólával és hamarabb megszeretem a bort. De negyvenen túl főleg, hogy már hozzászoktam a jobb borokhoz, az első pohár után a bor már kevésbé, a többi kérdésre adott válaszok viszont annál inkább érdekeltek. Hogy igazságosak legyünk, nem tudom mit vártam egy $4.99 bortól. Ahogy említettem, egy egyszerű, könnyen iható bor, ami barátomnak, aki a partira hozta a portékát viszont nagyon is bejött. Megkockáztatom hogy, aki nem szereti a testes borokat, valamint nincs nagy borismerete, annak ez a Balatonboglári Semi Sweet Merlot bor szerintem tetszeni fog. Főleg ennyi pénzért.

Merthogy Kaliforniában, helyi azaz kaliforniai “nevenincs” bort jóval 10 dollár alatt nem nagyon lehet kapni, 10 dolcsiért ki lehet fogni egy két jó bort errefelé, de 4-5 dollárért inkább USA-n kívüli borokból nagyobb a kínálat. De hogy megértsük ezt a tündérmesét, nézzünk meg egy-két érdekes adatot az amerikai borpiacról, mert igazán csak akkor látszik, hogy milyen hihetetlen ez a történet.

Ha hinni lehet a statisztikai adatoknak, akkor az USA a maga több mint évi 3 milliárd literével a világ legnagyobb borpiaca. Emellett a magyar piac a maga kicsit kevesebb mint 300 millió literével eltörpül, de szégyenkezni sincs okunk, mert az egy főre jutó borfogyasztásban sokkal előkelőbb helyen állunk mint a jenkik. (28 liter vs. 10 liter). Ezen a hihetetlen nagy amerikai borpiacon, mint minden más országban az asztali borok piaci szegmense a legnagyobb, több mint 80 százalék. Ezen belül a vörös részaránya a legnagyobb (47%) bár az egyedi borfajták között még így is egy fehér a Chardonnay a legkedveltebb, ami a kiskereskedelmi eladások 21%-ért felelős. Második a Cabernet Savignon (12%) és harmadik a Merlot (9%). Tehát az USA-ban csupán a Merlot bor piaca közel akkora, mint az egész magyar borpiac. Most már kezd világosodni a kép miért éppen Merlot. Hogy miért éppen félédes, azt nem tudom, de azt látom, hogy a Merlot amerikai piacából kihasítani akár egy töredéknyi szeletet, hihetetlen nagy gazdasági sikerrel járhat főleg egy magyar bortermelőnek.

De ki állítja elő és hogy alakult ki ez a kapcsolat? Mielőtt rátérnék erre a kérdéskörre, talán érdemes megnézni, hogy hol is árulják ezt a bort és milyen marketinggel. Ezt volt a legkönnyebb kideríteni, mert másnap, pár perc vezetés után máris a helyi Trader Joe´s üzletében folytattam kutatásomat. A TJ´s-ről annyit röviden (bővebben itt), hogy egy nagyon népszerű, de még csak főleg Kaliforniában jelenlevő, rendkívül gyorsan növekvő és igen népszerű főleg saját márkás termékeket áruló, valamivel több mint 400 bolttal bíró üzletlánc, melynek fő tulajdonosa nem más mint a német ALDI. A tipikus bolt alapterülete nem nagy, körülbelül akkora mint otthon az ALDI-é, viszont elég nagy részleget szentelnek a boroknak.

Mikor beléptem a boltba, kíváncsian vártam, hogy hol és miképp lesz a magyar bor prezentálva. Nem csalódtam, sőt meglepetésemre, bár nem szemmagasságban, de viszonylag előkelő helyen kapott helyet. (Lásd képet, alulról a második sorban.)

Ami legjobban felvillanyozott az a bort hirdető kis tábla a sorban miszerint a Balatonboglári Semi Sweet Merlot nem csak egy átlagos bor a TJ´s palettáján, hanem exkluzív tehát máshol elméletileg az Egyesült Államokban nem is kapható.

Hoppá! Na erre nem számítottam, meg arra sem, hogy már csak 4 üveggel maradt a boltban. Ez akkor vált feltűnővé, amikor a többi polcon lévő bor készletéhez viszonyítottam. Lehet, hogy egész egyszerűen csak alacsony a BB bor raktárkészlete. Nem tudom, viszont a többi borhoz képest valóban úgy tűnt, hogy a Balatonboglári félédes Merlot-t "elkapkodták". Gyorsan vettem két üveggel, hogy majd összehasonlíthassam más borokkal, de erről majd később.

Ez az exkluzív felirat, valahogy nem hagyott nyugodni. (Egyedül az nyugtatott meg, hogy úgy tűnik a bor a grillezéshez jó választás volt, mert a felirat szerinti ajánlás is ezt javasolta: „pair with light grills”). Viccet félretéve tehát valószínű, hogy nem egy egyszeri üzleti kalandról, hanem egy jól átgondolt döntésről van itt szó a TJ´s részéről és talán már hosszú évek óta gyümölcsözik ez a kétoldalú kapcsolat. Na ezt kiderítendő három vonalon indultam el és mint mindig, most is kedvenc partnerem a gugli volt a leginformatívabb. Bár sikerült kapcsolatba lépni a bor magyar termelőjével (Garamvári St. Donatus Estate) valamint a Trader Joe´s-zal és tudtam is meg hasznos háttér információt tőlük (erről majd később), de mint mindig, most is a jó öreg gugli szolgáltatta a legbeszédesebb információkat. Lássuk mire jutottam az internetes kutatással.

Az első találat egy érdekes leírást eredményez a borról bár hozzáteszem ez a 2010-es bort mutatja be, ellentétben az én “zsákmányommal”, ami 2012-es évjáratú. Egyébként ez a hír már önmagában is sokat mond, ugyanis ez azt feltételezi, hogy amint ezt már korábban pedzegettem, itt egy régi kapcsolatról van szó a két üzleti partner között. És még mielőtt a szakmai értékelést olvasnánk, érdemes a címkére is egy pillantást vetni, mert az is alakult az évek során. Nos akkor tényleg jöjjön a szakmai értékelés a cheapwinefinder.com-tól.

The 2010 St. Donatus Estate Balatonboglari Semi-Sweet Merlot is a Trader Joe’s ($5.49) exclusive. Balatonboglari is a resort town on a lake in western Hungary, which is right in the middle of one of Hungary’s leading wine districts. The Hungarians have been making wine for at least 1,500 years and they tend to like their red wine a little on the sweet side. This Merlot was aged for a time in oak barrels and has a relatively low alcohol content of 11.5%.

The color is a cherry red with orange highlights. The nose is a little musty, plum and cherry, along with damp cardboard box. This is not your typical Merlot, the label says Semi-Sweet, but in a juicy fresh fruit way, not in a sugary way. Not a complex wine and light to medium bodied. It starts off with jammy raspberry, with a little dark chocolate and then it transitions to a slightly astringent, medical taste, I know that sounds bad, but I think I kind of like it. There are no tannins to speak of and the acidity is low. The finish is the same as the body of the wine and does linger for a while.

The St Donatus Merlot is definitely not a wine made for the American palate, this is a wine that folks sitting around the table in Budapest drink on tuesday night. This is one of the wines that make me really appreciate Trader Joe’s, at most regular wine shops, the wines from eastern Europe are gathering dust on some shelf in the back of the store. Trader Joe’s sells the bottle for under 6 bucks and sells out their allotment every year. Hungarian Merlot may not be my new go-to wine, but I sure am glad I gave it a try.

Szerintem elég hű leírást ad a borról, de ne menjünk el a szakvélemény egy-két igen érdekes részlete mellett sem: “they tend to like their red wine a little on the sweet side”. Nem tudom, ezt az információt honnan szedte a cikk írója, de hogy nyomatékosítsa hozzá (nem) értését, még hozzá is teszi, hogy ilyen bort kedd esténként iszogatnak a magyarok Budapesten. Ne legyünk felháborodva, legalább annak örüljünk, hogy fővárosunk nevét eltalálta, ha már a többit nyilvánvalóan nem. Én a magam részéról legalábbis nem tudok nagy édes vörösborkultúráról Magyarországon, de az is lehet, hogy mióta nem élek otthon a mai fiatalság az X-faktort vagy a Való Világot már csak félédes Merlot fogyasztása mellett tudja megnézni és élvezni.

Na mindegy lépjünk túl ezen a nyilvánvaló banális részleten. Számomra a másik meglepő megállapítás a szakvélemény még ugyanebben a mondatában található, miszerint ezt a bort – megint csak a cikk íróját idézve - nem az amerikaiak izléséhez passzolva készítették. Ez számomra érdekes megjegyzés még akkor is ha az előbb részletezett okok miatt van is némi fenntartásom a cikk írójának hitelességét illetően. Nem vagyok borszakértő, és nincs emberöltő amerikai tapasztalatom, de talán ezzel a megjegyzésével egyetértek az elmúlt 9 év amerikaiakkal történő borozásaim tapasztalatára hagyatkozva. De akkor miért exkluzív a kínálat és valóban csak a tényleg alacsony ár a siker kulcsa? Nem hiszem.

Mielőtt a korábban feltett kérdésekre a válaszokat szép sorban megadnám és az exkluzivitás potenciális okának fejtegetésére rátérnék, olvassunk még el egy-két amerikai szakmai véleményt a borról, nehogy szó érje a ház elejét, hogy csak egyet idéztünk. Hozzáteszem, hogy bár szeretnék én több borszakértő beszámolóját is megosztani erről a Balatonboglári Semi Sweet Merlot borról, de sajnos nincs nagyon mit. Alig létezik valamirevaló igazi szakmai elemzés erről a Hungarikumról. A második amit találtam 2008-ból már kevésbé beszédes, de azért érdemes átfutni rajta és megtudni, hogy mit is írt a winefortherestofusblogspot.com a 2005-ös évjáratról.

• Apple,Pear
• Piquant
• Coffee Blossom, Tea Rose
• Spritzy
• Chamois

Although we have not reviewed Hungarian wines yet, we have tasted several and found them all interesting. This particular wine had a predominately sweet, prickling sensation at the tip of the tongue. Also, a honey apple sauce opening leading to a baked cherry finish across a constant spritzy backdrop. It would potentially be an interesting replacement for those who like port with chocolate or even certain cigars.

Hát ez tényleg nem sokat mond, bár aki ismeri az amerikaiakat, az tudja értékelni és hova tenni a fent kétszer is használt  "interesting" szót. Engem személy szerint kicsit megkavart az értékelés utolsó mondata is.

A harmadik és egyben utolsó “szakmai” véleményt az idiotdrinkwine.blogspotról 2009-ből találtam a 2007-es évjáratú borról.

Semi-Sweet Hungarian Wine! I was assuming I would get some sort of meaty flavored drink that would require drinking from a bone chalice. (Un?)fortunately I found myself with a rather mellow, sweet wine.

Now, I'm a huge fan of Manishevitz - so please feel free to throw this rating out if you would rather take a sip from the Gefilte fish jar. Looks like a beautiful place to grow wine at least.

De most már elég a szakmai véleményekből, ha másért nem azért mert csak ennyit találtam. Ennél sokkal érdekesebb, hogy mit is gondolnak maguk a fogyasztók a borról, az amerikaiak, akik állítólag "nem ilyen ízű borokhoz szoktak".

Itt sem sok véleményt tudtam összegyűjteni az interneten, de azért többet mint a szakértői visszajelzésekből és azt kell, hogy mondjam, meglepődve olvastam őket. Jöjjenek hát az átlagfogyasztók véleményei a Balatonboglári Félédes Merlot-ról vágatlanul, ahogy találtam őket az interneten.

• "Great under $10 wine"
• "Semi sweet and strong taste."
• "Light and fruity with a clean finish"
• "Super smooth, very elegant, fruit finish! Love this wine!"
• “Saint Donatus Baloton Boglari Merlot. Best $5 bottle of wine I've ever found.”
• “I love this wine. It's not a typical merlot for sure, but if you are in the mood for something lighter and sweeter, it is pretty tasty.”
• “I agree, it's definitely not a typical merlot. But a delicious change of pace if you want something sweeter, and especially good in the warm summertime!”
• “Amazing, perfectly semi sweet”
• "Exceptional smooth. Very soft, without being too sweet. A medium body, velvet texture"
• "Very smooth for the price"
• "Great chilled"
• "Slightly sweet and rich. Full bodied Hungarian wine from the Lake Balaton region in southeastern Hungary"
• "We had this with Jim and Barb. Everyone liked it"

Számomra ezek az átlagfogyasztói vélemények adják a legbiztosabb fogódzkodót és segítenek megmagyarázni mitől is tündérmese ez a Balatonboglári Semi Sweet Merlot történet itt Kaliforniában. Eddigi tapasztalatom és meggyőződésem, hogy Amerikában a szakma sokszor mondhat bármiről bármit, ha a fogyasztónak tetszik, egyedi és könnyen, ráadásul olcsón elérhető, akkor az sikerre van "ítélve" errefelé vagy legalábbis magyar léptékben mérve nagy bevételre számíthat minden területen nem csak a bor piacán. (Hogy mekkora profitot képes a gyártó és forgalmazó realizálni az egy megint más kérdés. Azzal én itt nem foglalkozok, mert nincsenek megfelelő adataim.)

De mit is mondanak ezek az átlagfogyasztók? Először is nem találkozunk negatív véleménnyel. Az igaz, hogy ettől még meglehet hogy amerikai fogyasztók ezrei kiábrándulva öntik ki a félédes Balatonboglári Semi Sweet Merlot-t az első pohár után, de erről a negatív élményről senki nem írt az internetes fórumokon. Pedig rossz véleményt ugyanolyan könnyű írni, mint jót.  Hangsúlyozom, ez nem jelenti azt hogy a bor mindenki számára OK, de az tény, hogy rossz véleményeket nem találunk az interneten a borról.

Ami engem ennél jobban izgat, az az hogy vajon milyen szempont alapján dönt az amerikai átlag borfogyasztó, hogy a bort egyáltalán kipróbálja a Trader Joe's-ban. Mert valószínűleg nem a címkén található “Product of Hungary” felirat adja a kezdő lökést a termék polcról való leemeléséhez, ahogy ezt már egy korábbi írásban a magyar márkanév amerikai értékét kutatva fejtegettem. És valószínűleg a Balatonboglári márkanév sem cseng olyan jól az amerikai fülekben mint mondjuk a Beringer, Kenwood vagy a Joseph Phepls boroké. Valószínűleg...

De akkor miért veszik le a polcról éppen a Balatonboglári Semi Sweet Merlot-t? Pusztán találgatás a részemről, de szerintem a válasz erre a kérdésre a roppant alacsony ár. Egész egyszerűen ennyi pénzt még a legvékonyabb pénztárcájú “average Joe” is bátran meg mer kockáztatni. Csak hogy érzékeltessem a bor alacsony árát, ez az összeg ($4.99) az itteni minimálbér félórás összegével egyenlő. Vagy, hogy máshonnan közelítsem meg, a Starbucks kávézóban egy speciális kávé ára körülbelül ugyanennyibe kerül. Azaz ilyen alacsony árnál gyakorlatilag semmi vesztenivalója nincs a fogyasztónak. Megkockáztatom, (és talán ennek tudható be a sok jó visszajelzés is) hogy még a bor előállítója valamint forgalmazója is csak jól jöhet ki egy ilyen alacsony árú "lutri bor" eladásával. (Ez egyébként a klasszikus példája a "why not" fogyasztói motivációnak.) Ugyanis a vevőnek a borral szembeni elvárása - a rendkívül alacsony ár miatt - drámaian lecsökken az üveg felbontásakor. Méghozzá oly mértékben lecsökken, hogy az első kortynál valószínűleg több vásárlónak fog tetszeni a bor mint amennyinek nem. ("Very smooth ... for the price", ahogy az egyik fent említett Balatonboglári Semi Sweet Merlot borfogyasztó fogalmazott frappánsan.) Ez a vélemény szinte garantált, ha az első kóstolás, a fenti leírásokból kiolvashatóan még valami különleges, eddig nem tapasztalt borélményt is nyújt. Ha pedig így van, és még tetszett is a bor az átlag amerikainak, akkor legközelebb igen nagy lesz az esélye annak, hogy megint a Balatonboglári Semi Sweet Merlot-ért megy be a boltba. Így egy pillanat alatt ki is alakul a Balatonboglári Semi Sweet Merlot törzsvásárlói köre és ezzel együtt a kereslet a borra. (És talán megvan a magyarázat is a 4 palackra a polcon)

Nos ezután a szubjektív eszmefuttatás után megint nézzünk egy érdekes adatot ezúttal egy olyan helyről, ami talán ismerősebb lehet számos hazai borkedvelőnek. Mint minden dologra a borra is kitaláltak okos telefon applikációkat. Ezek közül ez egyik legnépszerűbb a vivino. Nem részletezem ezt az app.-et, elég annyit megjegyezni, hogy túl azon, hogy jópofa még hasznos is, ugyanis, a bor címkéjét bármilyen okos-telefonnal beszkennelve azonnal sok mindent meg lehet tudni a borról. Adatbázisukban több mint 1 millió borról tartanak nyilvántartást a világ minden tájáról. A vivino adatai szerint (bár ez folyamatosan frissül) eddig 140-en szkennelték be a Balatonboglári Semi Sweet Merlot bor címkéjét, 42-en értékelték a bort egy 1-től 5-ig terjedő skálán, aminek eredményeként 3.6 pontos átlagot kapott az értékelőktől, ami meglehetősen jónak mondható. Ezen értékelések alapján, a bor a 183 balatoni bor közül, amely a vivino adatbázisában megtalálható az előkelő tizenhetedik helyet foglalja el. A világ összes többi 1,199,794 általuk regisztrált bora közül pedig a BB Félédes Merlot a 222,358.-ik, ami hihetetlenül jól hangzik de valószínűleg csak azért mert a többi borhoz képest ez a bor viszonylag kevés, viszont az átlagnál sokkal jobb minősítést kapott eddig. (Halkan jegyzem meg, ha ezt az írást előbb publikálom, akkor a bor sokkal előbb "végzett volna" mind a hazai mind pedig a nemzetközi mezőnyben.)

Mindegy tehát, hogy miért és hogy alakult ki, a terméket ezek szerint az amerikai fogyasztók legalábbis eddig igenis szeretik, annak árát valószínűleg még jobban, és ráadásul még egy kicsit egyedi is a piacon ezzel a félédes gyümölcsös ízvilággal. Ezt a három dolgot egyszerre tudja a Balatonboglári Semi Sweet Merlot és ezt más nem kínálja, ezért fogy, megkockáztatom sikeres a maga mércéjével.

De hogyan alakult ki ez az üzleti kapcsolat? Nos, erre a kérdésemre a Trader Joe´s nem válaszolt. Megkeresésemre, ők egy elég tipikus, már-már semmitmondó, amerikai választ küldtek e-mailben, bár őszintén megvallva nem is vártam ennél sokkal többet. Inkább csak reméltem. Bemásolom ide válaszukat, de inkább csak azért, hogy lássuk mennyire nem lehet megtudni belőle semmit. Sőt, a második mondat végét  olvasva az az érzésem támad, hogy egy már előre megszerkesztett sablon választ próbáltak kicsit átszabni, sikertelenül ugyanis én semmi mást nem kérdeztem, csak annyit hogy miért esett a választás éppen erre a borra és mit mondanak illetve gondolnak vásárlóik erről a borról.

Hello Prehry,

Thank you for contacting us with your very product inquiry. We are thrilled to hear that you are enjoying our Hungarian wine selection (our Balatonboglari Semi Sweet Red Wine). Our Buying Team does work hard to source our wide array of product from many different countries, and to appeal to our very broad customer base. However, unfortunately, we do not currently offer a product list specifically based upon the country of origin.

In addition, we have brand new products that are introduced every single week, and the product selection may also tend to vary somewhat by state and/or region. We will also be sure to share your comments and request for future consideration and perhaps this may be an option for us in the future. However, we also certainly invite you to perhaps stop by and see your local store Captain whenever you are shopping with us next for further assistance with possible product selections in your store.

 We do appreciate your inquiry, and we thank you for shopping with us at Trader Joe's.

 Sincerely,

 Hazel

Trader Joe's

Customer Relations

Mivel ezt elég karcsú válasznak tartottam, így gondoltam a magyarországi beszállítót, a bor készítőjét kérdezem majd meg. El tudom képzelni, amikor Balatonlellén a Garamvári pincészetben megkapták az e-mailemet Kaliforniából, melyben részleteztem szándékomat az írásról és egyúttal kértem egy rövid interjút az illetékes képviselőtől a Trader Joe's áruházban kapható borukról. Meglepetésemre azonban Garamvári Vencel, a pincészet vezetője személyesen, meglehetősen hamar és roppant készségesen válaszolt az e-mailemre. Sajnos telefonon nem volt módunkban beszélni, de kérdéseimre e-mailben magadta válaszait, melyekből a következők derültek ki:

1. Az üzleti kapcsolat valóban évekre nyúlik vissza. Az elmúlt években, rajtuk keresztül Magyarország több borvidékéről 15-20 terméket exportáltak, illetve exportálnak az Egyesült Államokba, köztük sajátjaikat.
2. Importőrük segít a borok megfelelő elhelyezésében és pozicionálásában. A siker kulcsa a jó ár-értékarány, a kiszámítható minőség és ellátás évről évre.
3. Hogy miért éppen a Balatonboglári félédes Merlot a legkedveltebb boruk Amerikában, arra neki is nehéz volt válaszolni. Hadd idézzem itt Garamvári Vencelt szóról szóra:

Ezt a kérdést nehéz megválaszolni. Több oldalról és több szempontból is érdemes az értékelést számba venni. A legjelentősebb és legismertebb amerikai borvidékekről származó borok (Napa Valley, Sonoma Valley) ízvilága, - különösen ami a belső piacon forgalomba kerül – kedves, bársonyos, kerek! (Szinte minden bor tartalmaz néhány gramm maradék cukrot 3-9g). Mindez az időjárást és a terroárt jellemző feltételek és körülmények miatt alakul így. Valószínű, hogy ez a jellemző karakter és a belső fogyasztásban fellelhető édeskésebb igényeknek való megfelelés akarata (cola, ízesített üdítők) befolyásolta a bemutatásra ajánlott merlot karakterének kiválasztását. Ez a félédes Balatonboglári Merlot borászati szempontból igényes és nagy odafigyelést kívánó termék. A félédes kategória alsó határa, inkább félszáraz ízvilágot takar. A merlot szőlőből borvidékünkön jelentős hányad van. Nálunk pedig a legnagyobb területen művelt ültetvény. Ahhoz, hogy a megfelelő ízvilágot tudjuk palackba zárni, szőlőt túléretten kell szedni, nagy gondossággal feldolgozni, érlelni és palackozni. Borunk elsősorban mint fajta, mint Merlot nyerte el a vásárlók tetszését és nem mint Balatonboglári. Bár a Balatonboglári Állami gazdaság a belföldi piacon huszonöt évvel ezelőtt már szép sikereket tudhatott magáénak a BB márkanévvel, ezt nem tartották életbe és jelentősége elenyészett. A Balatonboglári megjelölést mint a borvidék nevét használjuk, ami a magyar bortörvény és az EU-s borleírásokban foglaltak szerint, kötelező elem. Lehet, hogy a merlot nem a leginkább "trendi" fajta az Államokban, de jellemzőit tekintve rendkívül figyelemre méltó. Jó talaj és éghajlati adottságokkal termesztve, az általa adott bor testes, rendkívül gazdag ízvilágú, bársonyos, fiatalon tele gyümölccsel, (cseresznye, meggy, egyéb piros bogyós gyümölcsökre emlékeztetve) túl érlelve - mélyvörös színnel, kerek savakkal, óriási lecsengéssel rendelkezik. Sorolhatnám tovább még a kedvező tulajdonságokat, de nem ez a cél. Természetesen az államokban kapható merlot mellett más ízvilágú, más karakterű ,száraz merlot is forgalmazunk. Termékeinket az USA- kívül Kanadában és az Európai Unió több államában is meg lehet találni. Minden második palack borunkat exportra értékesítjük. Nem vagyunk elbizakodottak és tudjuk, hogy egy családi vállalkozás nem lehet meghatározó exportőr egy olyan nagy piacon mint Észak-Amerika. Ugyanakkor jó érzés a Facebook-on és a vásárlói levelekben olvasni az elismerő véleményeket. A legnagyobb elismerés pedig, hogy a vásárlók itthon is de Amerikában is többedszerre leveszik a polcról a Balatonboglári Merlot. Ezzel tudjuk importőrünknek is meghálálni boraink érdekében tett fáradozását. Szakmai munkánkat itthon is elismerik, igaz nem kívánunk semmiféle visszhangot. Mint a honlapunkon látja 2006-ban elnyertük az Év Bortermelője és az Év Pincészete címet is. Szeretjük a Balatont, a Balatonboglári Borvidéket, a Somogyi dombokat, a szőlőt nevelő és a termést érlelő tavaszi, nyári és őszi napsütést. Szeretjük a szőlőt, a bort, szeretünk dolgozni. Elismerés a velünk dolgozó és munkánkat segítő szorgalmas embereknek. Ha minden évben újra megtaláljuk ezt, az nekünk elég elismerés.

Korrekt válaszok egy abszolút idegen megkeresésére. Köszönet érte utólag is.

A második kérdésemre, amivel azt szerettem volna megtudni, hogy vajon mit is tud ez a bor másik borokhoz képest, arra viszonylag hamar megkaptam a választ. A karácsonyi ünnepek alatt számos alkalommal gyűlt össze a kis kaliforniai magyar baráti társaság hol nálunk, hol pedig barátainknál így kiváló alkalom adódott arra, hogy a bort más is megkóstolja és összemérje másik borokkal objektíven, vak kóstolással. Először kisebb társaságban két másik 10 dolláros borral, majd szilveszterkor öt másikkal mértük össze a Balatonboglári félédes Merlot. (Ezek szintén többnyire alacsonyabb árfekvésű borok voltak, bár - szilveszterre való tekintettel - egy Magyarországról hozott 2009-es Merengő is becsúszott a többi mellé.)  Túl azon, hogy szerettem volna felmérni saját és baráti tapasztalatok útján a bort, arra is kíváncsi voltam, hogy valaki vajon be tudja-e vakon azonosítani a Balatonboglári félédes Merlot.

Nos, a vak kóstolás során csak a társaság néhány tagja tudta felismerni a félédes Merlot-t. Egyikük, mint ez később kiderült, ismerte, és törzsvásárlója is a bornak a helyi Trader Joe´s-ban. Hasonlóan a korábban említett amerikai fogyasztói véleményekhez, szinte senki nem illette negatív jelzővel a Balatonboglári Semi Sweet Merlot-t, sőt a társaság idősebb tagjainak még be is jött. (Csak halkan jegyzem meg, hogy a Merengő meglepetésemre nem aratott nagy sikert, sőt, azt szinte senki nem töltötte újra annyiszor mint a Balatonboglári Semi Sweet Merlot-t. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a véleményezők nem voltak borszakértők, köztük én sem, de hát hozott anyagból dolgozik a mester.) Végeredményben az egyedüli konklúzió, amit én ebből a tudományosnak vagy szakmainak semmiképpen nem nevezhető kísérletből levontam, hogy a bor semmivel sem jobb mint a többi hasonló árfekvésű bor, de nem is rosszabb és az átlag borfogyasztó (bár abból csak magyar volt jelen a kóstolásnál) többségének "bejön" ez a Balatonboglári Semi Sweet Merlot.

És végül essen szó arról, hogy ki örül, illetve örülne ennek a sikertörténetnek. Nyilvánvaló, hogy a Trader Joe´s meg van elégedve ezzel a kapcsolattal, mert különben valószínűleg nem újítanák meg az üzletet évről évre. És talán az is árulkodó, hogy exkluzivitást nyertek a bor amerikai forgalmazására. A másik nagy nyertes természetesen az amerikai átlagfogyasztó, mert jó áron jut viszonylag jó (legrosszabb esetben is átlagos), de legalább "egyedi" borhoz.

De mit szól ehhez a szakma? Hát ezt nem tudom, még arról sem vagyok meggyőződve, hogy ez a történet otthon széles körben ismert. Ez majd kiderül akkor, ha véletlenül, valaki ezt a blogbejegyzést a hazai szakmabeliek közül elolvassa. Mindenesetre kíváncsi lennék rá. Nem akarom megelőlegezni az otthoni véleményeket, nem is reszortom, de jó magyar szokáshoz híven mi inkább csak annak tudunk örülni, ha a szomszéd tehene megdöglik. Viszont ha ezen a sajnos elég szépen ápolt magyar tradíción túllépünk, akkor talán lesz majd valaki, aki ha mást nem is, a történet gazdasági sikerét észreveszi és értékeli. Én pusztán marketing szempontból emelem meg a kalapom ezelőtt a teljesítmény előtt, mert sejtem, hogy milyen rögös út vezetett addig, amíg valaki ezt a célt eléri egy magyar borral, egész pontosan ezzel a borral itt Amerikában és megint pontosan, itt Kaliforniában.

És nem utolsósorban ne feledkezzünk meg valakiről, egy általam nagyra tartott magyar-amerikai híresemberről, aki biztos nagyon örülne ennek a hírnek. Haraszthy Ágoston, a kaliforniai kereskedelmi jellegű szőlőtermelés és borkultúra megkérdőjelezhetetlen megalapítója, az amerikai borászat és szőlészet egyik úttörője, a Gróf (the count) valószínűleg büszkén és elégedetten venne tudomást arról, hogy a magyar bor végre - nagyobb mennyiségben - elérhető Kaliforniában.

Feltéve ha lehet még kapni, merthogy tegnap megnéztem a helyi Trader Joe´s-ban és teljesen elfogyott. Mondom én hogy népszerű, és mondom én hogy tündérmese!

Itt a vége fuss el véle…

Ha tetszett ez a tündérmese és esetleg érdekel még más hasonló jellegű szösszenet is, akkor légyszíves lájkold a blog facebook oldalát: http://www.facebook.com/PrehryFarkas

Köszönettel, a Prérifarkas...