Idestova 10 éve élek az USÁ-ban, de még mindig rácsodálkozok egyes dolgokra. Mások meg folyamatosan lenyűgöznek. Ez utóbbiak közé tartozik a katonák itteni társadalmi megítélése legalábbis magyar szemmel.

Nehéz országok kultúráját összevetni, (talán nem is szabad) főleg úgy, hogy már csak az egyikben élek, így lesznek ebben a szösszenetben kissé fura részek, de olvastam már ennél rosszabb összehasonlítást is, úgyhogy uccu neki, most hogy a tiszteletköröket leírtam.

Még mindig él bennem egy eleven emlékkép a késő gimnáziumi évekből, amikor vagy lebicikliztünk a Balatonra, vagy elvittek motorkerékpáron valahova és útközben mindig intettünk a szembejövő biciklistáknak és motorosoknak, ők meg vissza nekünk. Valahogy megfogott ennek a szubkultúrának a különös szokása, hisz valljuk be őszintén azt sem tudtuk kinek intettünk. Viszont úgy éreztük tagjai voltunk valaminek. Valaminek, aminek a gyalogosok és kocsisok nem. Leírhatatlan érzés. Semmi emberfeletti, egész egyszerűen egyedi és ezért nagyon bennem maradt.

Akin van narancssárga szín, az átmehet a másik oldalra!

Emlékszel erre a játékra valamikor a hetvenes évekből?. Ha nem, vagy későbbi évjáratú vagy, akkor itt egy rövid leírás gyerekkorom egyik kedvenc játékáról.