Meggyőződésem, hogy az emberiség egy hatalmas, és egyben drámai következményekkel járó változáson megy éppen keresztül. Itt zajlik az orrunk előtt, de nem látjuk, mert elképesztően felgyorsult mára a világ. Persze azért vannak egyesek akik észreveszik ezt a történelmi átalakulást. Nekik, nem sok újat tudok mondani, de talán számukra is lesz majd ebben a rövidnek éppen nem mondható eszmefuttatásban valami újdonság, valami más megközelítés. Azt nem garantálom, hogy a bejegyzés elolvasása után egyetértesz majd velem, de azt igen, hogy másképp látod majd ezt a rohanó világot és elgondolkodsz majd egy-két olyan jelenségen, ami körülöttünk, illetve körülötted is zajlik.

Sok furcsaságot megéltem már itt Amerikában, de ez a legutóbbi talán túl tesz mindenen. De az is meglehet, hogy csak beleilleszkedik egy már újnak sem mondható, ultra-liberális amerikai szemlélet generálta politikai trendbe, ami az elmúlt pár esztendőben hihetetlen gyorsasággal söpört végig az országon. Hogy melyik a kettő közül, azt rád bízom remélve, hogy ez az írás közelebb visz majd a válaszhoz. De miről is van szó?

A fent említett két kutatásról már több újságcikk illetve elemzés is született, ezért azokat ebben az írásban nem részletezzük. Ehelyett előbb inkább azokat a fontos különbségeket és hasonlóságokat emeljük majd ki, melyek az összehasonlítás értékeléséhez feltétlenül szükségesek.

A korábbi részekben ismertettük az amerikai-magyar vagy magyar amerikai nevű felmérés céljait, az adatgyűjtés módját, részletes eredményeit, megtudtuk, hogy milyen tényezők befolyásolják a válaszadók haza- és identitásválaszait, most pedig egy teljesen más szemszögből elemezzük majd a kérdőívből nyert adatokat.

Ebben az írásban azt próbáljuk kideríteni, hogy vannak-e olyan résztvevők, akik hasonlóan válaszolnak, azaz hasonlóan gondolkodnak amerikai életükről és azok aspektusairól. Ha vannak, akkor megnézzük hányan vannak és miben egyeznek meg vagy miben különböznek más csoportokban található résztvevőktől. Ezeket a csoportokat, vagy klasztereket mutatjuk majd be úgy, hogy részletesen leírjuk mit csinálnak, mit gondolnak amerikai életükről, minek tartják magukat. Megtudjuk kik is ezek a csoportok, honnan jöttek, hol élnek, stb. Gyakorlatilag egy teljesen részletes fotószerű személyleírást készítünk róluk.

Az amerikai-magyar vagy magyar-amerikai felmérés kérdéseire adott válaszok elemzését követően, ebben az írásban azt próbáljuk kideríteni, hogy a kérdőív segítségével felmért tényezők közül melyek határozzák meg a résztvevők választását a hazáról ("Melyik országot tekinti Ön hazájának?") és identitásukról ("Melyik állítás áll legközelebb Önhöz?") objektívan. Igen objektívan, mert itt - a szubjektív elemzés helyett - a statisztikát hívjuk segítségül, hogy egy komplex analízis eredményeképpen be tudjuk azonosítani azokat a jellemzőket, melyek együttes megléte nagy valószínűség szerint magyarázza a haza és identitás alakulásának jelentős részét.

Korábban ismertettük a felmérésben szereplők szocio-demográfiai jellemzőit, valamint az Amerikában letelepedők bevándorlással összefüggő válaszait, a következő 20 kérdésben megismerjük az összes válaszadó Magyarországgal és Amerikával kapcsolatos gondolatait, érzéseit, sőt betekintést  nyerünk mindennapi életük egyes részleteibe is. Ebben a részben kapunk választ - saját maguk által definiált - identitásukra is.

A válaszadók szocio-demográfiai jellemzőinek bemutatása után lássuk akkor a felmérés összes kérdésére érkezett válaszokat egyesével. A válaszokat, ahol lehetséges nemcsak a totális mintára, hanem további bontásban is megvizsgáltuk aszerint, hogy a felmérésben résztvevő milyen nyelven töltötte ki és aszerint is, hogy hol született.  (Az egyszerűbb hivatkozás kedvéért, azt feltételezzük, hogy a nem az Egyesült Államokban születettek és a magyar nyelven kitöltött kérdőívek kitöltői Magyarországról származnak, még akkor is, ha tudjuk, hogy a kitöltők közel negyede nem feltétlenül a jelenlegi magyar államhatáron belüli településről érkezett.)

Nehéz megbecsülni az Amerikában élő magyarok pontos létszámát. A legutóbbi amerikai népszámláláson (census) már nem gyűjtöttek adatokat az itt élők faji és etnikai hovatartozásáról, így nincs friss adat az Egyesült Államokban élő, de magukat magyar etnikumúnak vagy származásúnak valló amerikaiak számáról. A legutóbbi népszámlálás, ami még rákérdezett a faji csoportra és az etnikumra/származásra, 2000-ben történt. (Lásd a népszámlálás 10. kérdésének pontos megfogalmazását a lenti képen:„mi ennek a személynek a származása vagy etnikai eredete?”)

Ki ne emlékezne arra, hogyan próbáltak szüleink annak idején egy-egy jól csengő közmondással, szólás-mondással és népi bölcselettel nevelgetni, tanítgatni (és olykor-olykor - valljuk be őszintén - még meg is vezetgetni). Gondolj csak vissza, hányszor hallottad ezeket a mondatokat gyerekkorodban:

Hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát!
Ne játssz a tűzzel, mert bepisilsz!
Zárd el a csapot, mert Afrikában szomjaznak a gyerekek!
Mire vársz? Hogy a szádba repüljön a sült galamb?

Milliószor, ugye? Ha pedig ma már neked is vannak gyermekeid, akkor nagy valószínűséggel a te szülői szótáradból sem hiányoznak ezek a népi intelmek. De vajon csak mi magyarok élünk ezekkel az apró fondorlatokkal és kegyes népi hazugságokkal vagy esetleg vannak más hasonlóan kreatív népek, melyek ugyanezekkel a szófordulatokkal "vezetik" meg gyermekeiket?

Vannak olyan jellegzetes, magyar ösztönös berögződések, melyeket csakis azok vesznek észre, akik huzamosabb ideje külföldön élnek. Egy ilyen zsigeri Hungarikumról szól ez a rövid szösszenet.

Tavaly nyáron, amikor a szokásos évi két hetes magyarországi vakációt követően a Frankfurt-Los Angeles repülőgépjáraton utaztam haza, arra lettem figyelmes, hogy három vagy négy sorral előrébb egy idősödő magyar házaspár ült a gépen. Ahhoz távol voltam tőlük, hogy beszédbe elegyedjek velük, ahhoz viszont elég közel, hogy halljam őket. Egyébként is elég hangos utasok voltak, így nem volt nehéz őket "lehallgatni".